Sárkány

Eddigi drótos pályafutásom legnagyobb (szó szerint is...) darabját látjátok itt, sajnos nem a legjobb minőségű képen (ezeket a csavart darabokat nagyon nehéz fotózni). A terv pillanatok alatt megszületett, de három napig tartott, mire az - ehhez gyakran csak nyomokban hasonlító - elképzelésekből elkészült a Nagy Mű.
Az első napon először is konkrétabb formába kellett öntenem kalandos elgondolásaimat, ki kellett találnom, hogy is nézzen ki valójában, aztán elkezdtem a fejétől. Mivel a forrasztás hasznos képességének ekkor még nem voltam birtokában, enélkül kllett valahogy megoldanom, hogy összeálljanak és úgy is maradjanak az alkatrészek. Ez volt talán a legnehezebb az egészben.Az elején a darab még semmire sem hasonlított - négy vékony szál és pár darab félig formára hajlított vastagabb drót kusza szövevényén kívül. Aztán mikor a lgnehezebb résszel (akkor még így gondoltam...) kész lettem, nagyjából vége is lett a napnak.
A második napon következtek a szárnyak. Akkor derült ki, hogy valójában a neheze itt kezdődik, de nem ám a dolog bonyolultsága miatt, hanem mert meg kellett küzdeni azzal a mérhetetlen mennyiségű unalommal, ami a jobb szárny (azt csináltam meg először) lapockától számított első harmadában rám támadott, és mindenképpen abba akarta hagyatni velem a munkát. Úgy tűnt, hogy a becsavart rész nemhogy hosszabb nem lesz, de egyenesen rövidül - végül csak nagy mennyiségű zene hatására voltam képes befejezni ezt a részt.
A harmadik napon már csak a farok volt hátra. Első ránézésre a szárny borzalmai után ez is unalmasnak tűnt, de a készítés közben szerencsére kiderült, hogy egyáltalán nem az. Ezt a gyöngyös megoldást ugyanis ekkor próbáltam ki először, és az újdonság varázsa a végéig kitartott... :)
A kész darab természetesen óriási sikert aratott mindazok körében, akiknek megmutattam. Megérte bajlódni vele :)