SzerszámSzerda

Ezúttal olyan szerszámot mutatok, amit a kár a "Műhelynapló" címmel is elláthatnék, mert az elkészítésük is a tanmenet része volt. A cizellálás ugyanis, amit most tanulunk, sok speciális segédeszközt igényel, amit a jó aranyműves magának készít el.

 Itt láthatók a cizellálás elengedhetetlen kellékei: a szurokgolyó (az is saját gyártmány, tulajdonképpen egy kerek réztál peremmel ellátva), egy faék ami megtámasztja, Kalapáts, beütőszerszámok (poncolók, lásd a lenti képet) és persze kávé (univerzális segédeszköz... :D)

Ezek jelen pillanatban a büszkeségeim. Négy különböző profil van kialakítva (ez annyira nem látszik a képen): egy egyenes, két ívelt és egy felületmélyítő, aminek a két oldalát szintén különböző rádiuszú ívek képezik, hogy jól lehessen vele dolgozni íves vonalak mentén. Én köszörültem-reszeltem-polírozgattam őket, és mint azt már volt szerencsém kipróbálni is, kitűnően funkcionálnak. Kár, hogy az iskola tulajdonát képezik...
Persze a zajszint az előző Szerda óta nem csökkent, de az új technika varázs egyelőre annyira leköt, hogy meg se kottyan, ha hét órán keresztül folyamatosan az egész műhely kalapál. :)

SzerszámSzerda

Ezúttal is egy saját készítésű szerszámot mutatok, aminek a létrejöttében nem kevés szerepet játszottak a múltkor bemutatott domborítószerszámok. E heti szerszámunk a ramsalni:

Tulajdonképpen egy lapátkáról van szó, amivel az összegyűlt fémhulladékot lehet összegyűjteni. S bár az enyém kisebb és sekélyebb is a megszokottnál, azért az enyém, én csináltam és nagyon büszke vagyok rá^^

SzerszámSzerda

Eljött az idő, amikor a műhely, ahol dolgozok, szépen átváltozik ezüstműves-, illetve kovácsműhellyé (megfelelő zajszennyezéssel körítve...), s ennek kapcsán rögtön két szerszám került előtérbe - a kalapácson kívül persze, de arról már beszéltem -, bár ezek inkább a nevük miatt érdekesek.


A képen egy ankni és a hozzávaló punznikészlet látható.
A punzni egy domborítószerszám, tulajdonképpen egy gömbből áll, ami nyéllel van ellátva, hogy ne guruljon el, és nagyobb ütőerőt lehessen vele kifejteni. Az ankni tulajdonképpen a punzni ellentéte: egy homorú gömbfelület, amibe beleteszik a lemezt, és a punzni és egy kalapács segítségével addig ütik, amíg csengő hangot nem ad (ez jelenti azt, hogy a lemez felvette a gömbszelet alakját). Elmés szerszám, és (főleg a punzni) nagyon sokoldalúan felhasználható. Például, ha híján van az élelmes ötvös a  sokféle speciális kalapács valamelyikének, és olyan nagyobb lemezt kell domborítania, ami nem fér bele az ankniba, csak elővesz egy punznit, és feldomborítja azzal (én próbáltam, sokkal kényelmesebb, mint kalapálni :D). És hogy mit lehet vele csinálni többek között - az kiderül a jövő héten :)

Műhelynapló XXI.

Kis kitérő: Mivel a pályamunkámmal való bíbelődés miatt teljesen kiment a fejemből, kis késéssel tudom csak bemutatni egy teljesen funkcionális doboz tetejét:

Maga a doboz teljesen szabványos és dísztelen, egyedül a tetejének a díszítése különbözteti meg a csoportban készült többi doboztól. Különlegessége viszont, hogy mivel funkcióval bír - cizellőrszerszámokat fogunk tartani benne - sikerült kiharcolnunk, hogy majdan hazavihessük őket :)

SzerszámSzerda

A hét favoritja ismét egy olyan szerszám, amit csak előveszel és használsz (amiért is elég előkelő helyet foglal el a kedvenceim között). Egyszerűbb társaival ellentétben semmi sem kell hozzá, a beleszerkesztett rugó ugyanis a munka nagy részét elvégzi helyetted.
Egy pontozóról van szó:

Pontozni bármivel lehet, aminek tompaszögű (~120°-os) hegye van, és rendelkezel egy kalapáccsal, ami megadja a megfelelő impulzust, hogy a pontozó képlékeny alakítást végezzen a fémen. Elkényelmesedett műszaki zsenik azonban kitalálták a pontozó azon változatát, amihez még kalapács sem kell. Elég egy megfelelő nyomás, és a pontozóba épített rugó akkora löketet ad a hegynek, hogy az beüt egy pontot. (Jobban nem tudom elmagyarázni, mert én sem egészen értem. Még sohasem beleztem rugós pontozót.)
De miért is van erre szükség? Díszítő funkcióval a pont nemigen rendelkezik, lévén elég kicsi. Arra azonban tökéletes, hogy ha például fúrni akarunk oda, akkor tényleg oda kerüljön a furat, ahová terveztük, és ne oda, ahová a fúrószár eltáncolt közben - az esetek nagy többségében jelentős károkat téve a felületben.

SzerszámSzerda

A hét szerszáma ezúttal az egyik legősibb ötvösszerszám, amivel csak találkoztam eddig. Működési elvét tekintve keletkezése a vaskorra tehető, de mai funkciójában nyilvánvalóan később kezdték el alkalmazni. Ránézésre leginkább egy vitorlarúddal felszerelt árbocra hasonlít, pedig valójában egy fúróról, a drellről vagy magyarul pergőfúróról van szó.

Igen praktikus szerszám, ugyanis az ember mozgási energiáján kívül semmilyen más energiaforrást nem igényel. Máshogy: ha van benne fúrószár, bármikor leveheted a polcról, és használhatod. Nincsenek útban lévő vezetékek, nem kell konnektornak lennie a közelben, úgyhogy ez a szerszám a kezdő műhely egyik legpraktikusabb eleme - és mellesleg az én egyik személyes kedvencem.
De hogy hogyan lehet ezzel fúrni - azt a változatosság kedvéért ezúttal Ti találjátok ki. Segítségképpen megsúgom, hogy mit láthattok a képen, a bal alsó sarokból indulva:
Legalul van a befogótokmány, ebbe fogjuk a fúrószárat, aminek olyannak kell lennie, hogy mindkét irányba forgatva működjön.
E felett egy lendkerék helyezkedik el, ami súlyánál fogva erősíti a lendületet, és emeli a forgó mozgás sebességét.
A keresztfa következik, ennél fogva használjuk a fúrót.
A keresztfa egy darab madzaggal vagy bőrszalaggal rögzül a fúró tengelyéhez.

SzerszámSzerda

Nyakamon a vizsgaidőszak, így elég kevés időm van mostanában otthon is azzal foglalkozni, amivel szeretnék (az iskolában természetesen mindig azzal foglalkozom - azért mentem oda :D ), de ez természetesen nem lenne mentség a SzerszámSzerda elmaradására.Úgyhogy itt vagyok ismét, és ezúttal egy talán kevésbé speciális, ám annál rejtélyesebb szerszámot hoztam. Ez pedig

 a subler, közismertebb nevén tolómérő.
Rejtélyessége elsősorban a leolvasás módjának köszönhető. Egy jobb darab öt századmilliméter pontosságig mér, azonban tudni kell, hogyan is jelennek meg ezek a századok a leolvasóskálán. Aki valamilyen műszaki iskolát végzett, annak ez nem jelenthet gondot, de akinek esetleg csak futólag vagy még úgy sem volt ilyen a kezében, annak megsúgom a titkot :)

A mérni kívánt darabot befogjuk a két pofa közé,és megnézzük, hogy az alsó skála - a nóniusz - 0 jelzése a felső skálán melyik értékkel esik egybe. Ennyi milliméteres a darabunk. Abban a szerencsétlen esetben viszont, ha az alsó 0 két rovátka közé mutat, a nóniusz skála további böngészésével könnyen megállapíthatjuk a darab pontos hosszát. Az alsó és a felső skála ugyanis teljesen összetolt állapotban nem egyezik meg, így egész mm értékeknél csak a 0 és a 10 fog pontosan egybeesni a felső skála beosztásával. A tizedmilliméteres értéket úgy tudjuk leolvasni, hogy először is megnézzük, hová mutat a 0 - ennyi egész mm-es a darab - és megkeressük az alsó skálán azt az értéket, ami valamelyik felső rovátkával - mindegy, hogy melyikkel - pontosan egybeesik. Ennyi tizedet (illetve plusz öt századot) kell hozzáadnunk az egészhez, ha a pontos értékre vagyunk kíváncsiak.

A tolómérő könnyű használhatósága és több funkciója (belső átmérőt és furatmélységet is tudunk mérni vele) miatt az egyik legnélkülözhetetlenebb szerszám az ötvös asztalán, így az én beszerzési listámon is az elsők között szerepelt. Óriási szerencsémre azonban egy piacon találtam egy alig használt, hibátlan állapotban lévő darabot dobozostul (!), még azelőtt, hogy elzarándokoltam volna egy szaküzletbe, hogy háromszor annyit költsek rá, mint amennyit így fizettem. Ezt a módszert azonban annak ellenére, hogy sikeresnek bizonyult, senkinek nem merném ajánlani, a jó szerszámok ugyanis nem véletlenül olyan drágák - az innen-onnan olcsón beszerzett, ismeretlen gyártótól származó szerszámokkal ellentétben ezek akár egy életen át szolgálják gazdájukat.

Jobb későn...

Néhány kép, ami lemaradt az előző bejegyzésről (ezeken már elkészült állapotban látható a gyűrűmérő sor)

Így néz ki most. Szerencsére volt alkalmam egy napra hazacsempészni, egyrészt hogy eldicsekedhessek vele :S, másrészt hogy ne a műhelyben, fél kézzel lőtt esetleges fotókban kelljen gyönyörködnötök.
A monogram sajnos szintén kötelező elem volt, és ha jobban megnézitek, láthatjátok, hogy a karikát a sok szempontból esztétikusabb és diszkrétebb forrasztás helyett - tanári rendeletre - ezúttal szegecseléssel illesztettem össze, amire azért vagyok elég büszke, mert attól függetlenül, hogy életemben először csináltam, egészen jól sikerült. ^^

(nézőpontváltás)

SzerszámSzerda

Az egész jellemzéséhez sok esetben segítséget nyújthat az, ha a legkisebb olyan egységet vesszük alapul, amelyen belül már nem fordulnak elő újabb ismétlődések.
Ami jelen esetben a következő:

 Sokak számára valószínűleg nem ismerős ez a pöcök, és elárulom, hogy nekem sem lenne az, ha nem a saját két kezemmel készítettem volna el. Ez egy gyűrűmérő sor egyik eleme, és a beleütött szám azt jelöli, hogy mekkora a gyűrű belső kerülete. Hasonló pöckök sorozata adja ki a gyűrűmérő sort, ami jelen esetben 50-től 65-ig mér.

Erre a szerszámra a legtökéletesebben ráillik a "hasznos segítőtárs" kifejezés. A gyakorlatilag füllel ellátott karikagyűrűkből álló sor sokkal kisebb helyen és sokkal kényelmesebben elfér, mint az ugyane célt szolgáló gyűrűmérő rúd, a vándor ötvös akár az övére akasztva is magával viheti, és bárhol, bármikor bárki gyűrűméretét kényelmesen megmérheti vele. Mindössze meg kell kérnie a kedves megrendelőt, hogy válassza ki a sorból azt a gyűrűt, amit a legkényelmesebbnek talál. A rúd alakú gyűrűmérővel - bár az többféle méretet is feltüntet - ez a procedúra természetesen sokkal kevésbé lenne egyszerű, mivel nem húzhatod fel csak úgy az ujjadra.

SzerszámSzerda

E hét szerszáma, bár hasznossága vitathatatlan, csak a legritkább esetben található meg egy ötvösműhelyben... meg egyáltalán bármilyen műhelyben. Eléggé ritka portéka ugyanis, és elkészíteni is nagyon bonyolult. Mert ez egy

időnyerő.
Számtalan esztétikai és működésbeni tökéletlenségéért elsősorban az elkészítés körülményei játszottak közre, úgyhogy máris tervbe van véve  a tökéletesített verzió :) Amint találok még egy ilyen fogaskereket, meg is csinálom.

SzerszámSzerda

Miskolczi Gáspárt, a barokk korban élt tudóst Egy Jeles Vad-kert című természetrajzi munkájáról ismerhetjük. Azt azonban kevesen tudják, hogy a jeles tudós élete vége felé egy másik, hosszas és alapos kutatásra épülő művet is kiadott Egy Jeles Fémmíves-műhely címmel. Ebből a méltánytalanul feledett írásból származik a következő rész:

Az Kalapátsról

Az Malleum, amely Hazánkban Kalapátsként is ismert, olly betses tulajdonságokkal bír, mellyek miatt egyetlen jó Arany-míves asztaláról sem hiányozhat. Rendkívül hasznos és felettébb becses volta pedig könnyen kitűnik ez kétféle Mutogatásokból.
Először. Hogy az Kalapátsnak segélyével mindenfajta fém, de legkiváltképpen az Aurum olly simára és fényesre üthető, hogy nehezen is igényelne további Munkálkodásokat.
Másodszor. Hogy az Kalapátsnak és egyéb Szerszámoknak segélyével az jó Arany-míves az ő remekébe bármelly Formát avagy Mintát könnyűszerrel bele üt.
 Mivel pegdig az Kalapátsnak munkálkodó felülete nemhiába neveztetvén Fejnek, olly szerepet tölt be az Kalapátson, mint az Emberen az ő Feje, érdemes erről kicsit bővebben szólanunk.
Mert miképpen vezeti az Embert különféle cselekedeteiben az ő Feje, azonképpen vezeti az Kalapátsot az ő feje, melly fémből lévén, Súlyánál fogva az Kalapáts lendületét főképpen okozhatja. Azonban amint az Kalapáts nem moccanhat az ő Mestere, az Arany-míves segélye nélkül, azonképpen az Ember sem moccanhat az ő Ura, a Megváltó Jézus Krisztus segedelme nélkül, és miképpen az Arany-míves Mester az ő Kalapátsát okkal és bölcsen használván szépet és jót teremt, azonképpen rendeltetett az Ember az ő Ura által a Szépnek és Jónak mindenkori cselekvésére.

Bár az én kalapácsaim közül egyik sem ilyen, azért igaz rá mindaz, amit a jeles Miskolczi Gáspár úr megállapított :)

SzerszámSzerda

Kisded szerszámparkom jelentősen megszaporodott az utóbbi időben, s bár legtöbb darabja akárki számára ismerős lehet, van közte pár, amivel az ember - ha csak be nem lép egy ötvös vagy egy műszerész műhelyébe - nemigen találkozik a mindennapokban. Új bejegyzéssorozatomban tehát bemutatok néhány érdekességet, ami egy ötvös asztaláról sem hiányozhat.

Nem, ez nem a Halálcsillagon van - ez egy harmadik kéz, amit karácsonyra kaptam a szüleimtől (bocsánat a képminőségért, elképzelésem sincs, mitől lett ilyen zajos - még Photoshoppal is lekezeltem pedig! :'( )
Ez inkább még pákával forrasztóknak van, ki is alakítottak rajta egy tartót külön a forrasztópákának. Emellett munkánkat kétféle nagyításban is szemlélhetjük, a stabilitásról pedig két, a legkülönbözőbb irányokba állítható krokodilcsipesz gondoskodik.

A kék fény a nagyítóba épített LED-ből származik, úgyhogy attól sem kell félnem, hogy nem fogom látni, mit csinálok :)

Mindenesetre a régebben általam kreált segédeszköznél klasszisokkal jobb :D És ha már ezzel kezdtük, hangulatcsinálónak egy kis zene =P (Boldog karácsonyt, Tadeshi!)