Karláncok

http://www.dungeon.hu

99% (a kapocs nem) hand-made, malachittal (felül) és hematittal.

Törött

Talált kavics

Ritka a Duna-parton az olyan kavics, aminek ennyire szép fekete a felülete, úgyhogy nagyon örültem, amikor ezt megtaláltam, és azonnal tudtam, hogy valamit kezdenem kell vele. S bár szegény sokkal többre lett volna érdemes, azért ez a kis egyszerű foglalat is jól áll neki. Tanulságos volt elkészíteni - gyakorolnom kell még a tokos foglalást -, de szerintem megérte :)

Műhelynapló XXII.

Azaz: Hogy állok pillanatnyilag a pályázatommal?
Annyira sokat nem haladtam, mint reméltem, bár egészen kalandos úton beszereztem egy követ és az a kevés is, amit haladtam, elég látványos. Tehát:

Balra látható (sajnos kicsit homályosan, de még mindig ez volt a legtűrhetőbb kép) a hibátlannak nyilvánított verzió, ami már benne lesz a Nagy Műben - a lánccal együtt, amit jobbára itthon csinálok, hogy ne a műhelyben töltött drága időt húzzam vele (kb. 5 cm-t egy órába telik megcsinálnom, de a művembe becslésem szerint bő másfél méter fog kelleni...) És ami mögötte van...

...az magának a fő motívumnak az egyelőre még csak papíron létező koncepciója. De...

...legalább papíron már létezik :D
Ezután következett a kirakós játék: a papírból kivágott darabkákat addig-addig rendezgetni, amíg az egész rá nem fér egy minél kisebb lemezre:

És akkor eszembe villant a megváltó gondolat. Sosem volt ugyanis túlzott erősségem a szimmetria, de mivel minden ízében szigorúan szimmetrikus darabot találtam ki, szükség volt valami módszerre, ami az ebből fakadó problémákat kiküszöböli. Félretettem hát a kivágott modelldarabokból azokat, amik kevésbé passzoltak az eredeti tervvel (mondjuk az eltéréseket furcsálltam egy kicsit, mert az összes papírmodellt ugyanarról a rajzról kopíroztam), és csak a jobbakat ragasztottam fel a lemezre (újabb cseles praktika a hibaforrások csökkentésére: minél kevesebbszer rajzolsz újra valamit, annál kevésbé deformálódik). Amint kifűrészeltem valamit, csak levettem róla a sablont, felragasztottam máshová, és gyártottam az ugyanolyan darabkákat^^
És most remélem, hogy TÉNYLEG passzolnak egymáshoz.

Műhelynapló VII.

Immár forrasztunk és a gyakorlatot rögtön egy kreatív feladattal kezdtük (amihez mellesleg a csoport nagy részének én szolgáltattam a cuki kavicsokat a gyűjteményemből... :P). Egy kavicsot kellett befoglalni. Az enyém ilyen lett:

Pár régi dolog

Ez az érdekes kinézetű medál egy hiba folytán keletkezett. Egy egyenes "lapot" akartam hajtogatni, ami egy másik kavics foglalata lett volna, és menet közben derült ki, hogy az illető foglalatot nem lehet megcsinálni, vagy legalábbis én képtelen vagyok rá. De mivel már akkor (ez is a tavaly nyári széria származéka) az újrahasznosítás nagy híve voltam, nem akartam hagyni kárba veszni a félkész foglalatot. Elhatároztam hát, hogy a "lapot" félkörbe hajlítva, magcsinálom a fenti medált. Mint látjátok, a dolog sikerült, de nem kis szenvedések árán... A szó legszorosabb értelmében foggal-körömmel (meg persze fogókkal...) dolgoztam, ami sajnos meg is látszik a dróton (akkor még nem volt szokásom, hogy hajlítás után lecsiszoljam a darabot...). De az eredmény mindenért kárpótolt.

Ismét egy példa egy annyira jó alakú kavicsra, amit nagy felelőtlenség lett volna hagyni elkallódni a Duna partján... :) A sematikus, minimalista foglalat terveim szerint szintén az alakot hivatott kiemelni.
Más téma viszont, hogy miután több-kevesebb munkával befoglaltam őket, valahogy mind a kettő elkallódott az idők során :(

Nem kell mindent túlcifrázni...

A leggyakrabban persze ezt nem tartom be, de van, hogy valahogy nincs kedvem a legszükségesebbnél nagyobb drótmennyiséget felhasználni.

Itt a forma adta magát... Ez a kavics egyébként szintén a Duna-partról származik.

Ez pedig úgy született, hogy az asztalom ritkábban használt részén, az általános kallódásban, egymás mellé sodródott egy régi üvegkavics és egy szintén régi, a legkezdetlegesebb szériámból való gyűrű. Így találtam meg őket, és jött az ötlet, hogy egyesíteni kellene a kettőt, de mivel a régi gyűrű már nagyon vacak volt, inkább csináltam egy teljesen újat ugyanazzal a konstrukcióval. Ráadásul ez még állítható is lett :)

Két kavicsos medál

A nagyobbik csak hozzávetőleg, a kisebbik egészen lapos. A vékony drótot, ami tartja, úgy csavartam fel, hogy megcsináltam egy részt a kereten, átvezettem és máshol csináltam tovább (tehát - jó esetben - az egést csavarás egy drótból áll), így lett stílusosan összevissza és jól tartó :) 

Kavicsok

Talán hihetetlennek hangzik, de egy kavicsos folyópart (már ha a vízszint felett van, és ez most nem az az időszak... :S ) igazi kincsesbánya tud lenni - ahogy azt az alábbi két példa mutatja.

Elképzelésem sincs, hogy ez miféle ásvány lehet (hát igen, ez a hátránya, ha valaki ellenőrizetlen helyekről szerzi be a készleteit... ja, ha valaki tudja, megmondhatná), de annyira gyönyörű és az alakja is olyan tökéletes, hogy szinte könyörgött, hogy hazavigyem. 

Ez pedig egyszerűen csak nagyon jól nézett ki, így hát hazavittem. Annyira nélkülözött minden szabályosságot, hogy nem is lehetett volna máshogy befoglalni.

Maradványok a spirálkorszakomból :)

Ezt a két medált kavicsmaggal még tavaly nyáron, a kezdeti időkben készítettem. Egészen véletlenül hozzájutottam egy nagy halom alumíniumhuzalhoz (ami még ma sem fogyott el...), és a deviantarton talált ékszerek láttán jutottam el idáig. Egy idő után azonban mintha kezdett volna még nekem is túl sok lenni a spirál meg a csiga rajta, másoknak meg aztán pláne, úgyhogy egy idő után le is álltam vele.

Egy régiség

Ezt még tavaly nyáron készítettem, (azt hiszem) saját találmányú technikával - legalábbis máshol még nem nagyon láttam ilyet. A kő benne pedig a Duna-partról származik. (Mit tesz az, ha az ember jó helyen lakik... Nyáron több kiló mindenféle kavicsot összeszedtünk, persze a legtöbből nem lett semmi, de még így is egy csomót megcsináltam, többnyire medálnak. Majd jönnek azok is - már amelyikről készült fénykép.)