Süsü

 

Fonal: Etrofil Jeans

Horgolótű: 3

Minta: https://www.ravelry.com/patterns/library/susu

Retro minik

 Kis méretben a szörnyek is gyorsabban elkészülnek, ráadásul így leegyszerűsítve még sokkal cukibbak, ezért aztán persze, hogy nem tudok leállni a gyártásukkal :D Balról jobbra: A Fekete Lagúna szörnye, Octaman, a Robot Monster és a Kúszómászó Szem. Meg egy Among Us-figura, mert valami kell az én kulcskarikámra is...

És mivel a Fekete Lagúna szörnye eddig nem volt, álljon hát itt az inspirációként szolgáló Retroshock-videó... Illetve mind a három, mert annak idején ez egy nagy költségvetésű trilógia volt, a Universal stúdió gondozásában. (Egyébként az első kettőt láttam is, sokkal szórakoztatóbb, mint vártam.) Hölgyeim és Uraim... jöjjön, aminek jönnie kell:

Kúszómászó Szemek 2

 Nem, nem kapott második részt ez a filmmonstrum (még csak az kéne!!), csak én nem tudok leszállni a témáról, hiszen nem elég, hogy egyszer már megcsináltam egy plüss-szemet (https://alessiasworkshop.blogspot.com/2019/12/the-crawling-eye-aka-kuszomaszo-szemek.html), most kapott egy kulcstartósított kistesót is. Íme:

Alien

 Az interneten találtam ezt a designt, és nem tudtam megállni, hogy ne készítsem el - végül is az összes retro szörny közül ő az egyik leghíresebb, szóval nálam sem maradhatott ki!

Beast Titan (Attack on Titan)

 

 Megrendelésre készült ez a szörnyeteg, és talán mentségemre szól a formátlanságokért, hogy magát az animét soha nem láttam, csak egy-két kép állt rendelkezésemre a figura megalkotásához.

Fonalak:

Schachenmayr Originals - Brasil

Alize Bella

Ez pedig az eredeti karakter:

A Kétfejű Jetiszauron

 

Ennek a lénynek története van. Már évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni rajta, de akkor még csak a teste készült el. Természetesen a hosszadalmas fejnélküliség nagyon megviselte őt, és ezt több ember pártfogója is sokszor szóvá tette. Így aztán elhatároztam, hogy karácsonyra kap nem egy, hanem rögtön kettő fejet, amit a hangulatához mérten cserélgethet. Eddig azért nem raktam ki ide, mert karácsonyi ajándéknak szántam, de most, így több mint egy hónappal karácsony után, úgy érzem, nincs már mit rejtegetnem rajta.

Ami kimaradt 2019-ben

Nyár közepétől az év végéig egy csomó minden készült, ami végül különböző okok miatt nem kerülhetett fel ide akkor, amikor kellett volna, így a kiszámíthatatlan és egyenetlenül elosztott bejegyzések rossz szokásának áldozva most itt, egyszerre teszem közzé őket.

Azt hiszem, ez a pulcsi volt az első, de már olyan rég kész van, hogy nem is vagyok benne olyan biztos. Mindenesetre hatalmas meló volt egy eleve túlméretezett ruhadarabot 3,5-ös tűvel összehozni, ráadásul egy olyan mintával, ami elölről nézve teljesen máshogy csíkos, mint oldalról (ez a képen a ruhaujjakon látszik néhol). Az egyetlen problémája csak az, hogy az ujját egy kicsit nagyra méreteztem, nyilván ez volt az oka annak is, hogy a piros szín persze, hogy az utolsó 3 sorban fogyott el, hát persze, hogy mikor máskor! De meglett végül.

Ez a poncsó valójában csak azért készült el, mert a Flying Tigerben egyszer megláttam egy adag nagyon esztétikusan összerakott (egyébként elég gyenge minőségű, de ez persze mellékes most) fonalat, amit természetesen azonnal megvettem, majd két hétig gyötrődtem, hogy mit csináljak belőle, és végül ez lett az eredmény. Ez tipikusan az a darab, amit az ember például vonatúton köthet gondolkodás helyett.

A következő egy újabb csehszlovák rajzfilm, Bob és Bobek lett, akik már eléggé az év végén készültek (konkrétan karácsonyra), és ezért is nem kaptak külön bejegyzést, hogy a leendő tulajdonosuk még véletlenül se láthassa meg őket idő előtt. Van kalapjuk is, de az még nem volt kész, amikor a fotó készült.

Ez a kendő már a két ünnep között lett kész (azt hiszem...), és kivételesen nem magamnak készült, de aztán persze annyira megtetszett, hogy muszáj volt magamnak is összeraknom egyet maradék fonalból, amit a fiók alján találtam. Valójában így három kendő készült ugyanezzel a technikával: az egyik egy teljesen fekete darab, ami annyira megtetszett valakinek, hogy megrendelte a képen látható darabot, ami annyira megtetszett magamnak, hogy csináltam még egyet, más színekkel, e gyakorlatilag ugyanilyen fonalakból.

És végezetül 2019 nagy dobása, a mérete szerint is legnagyobb idei projekt és az utolsó elkészült darab:

Ennyi. Találkozunk 2020-ban újabb szörnyekkel és (remélhetőleg) még több pulcsival!

The Crawling Eye a.k.a. Kúszómászó Szemek

....jól van gyerekek, kész vagyok, várjál!....

Robot Monster!

Létezik egy hely... Egy öreg filmszínház... Ahol a filmtörténet legtorzabb, legbizarrabb alkotásait vetítik minden egyes nap. És ami mások számára talán összefüggéstelen marhaságok értelmetlen áradata, az számomra szinte kimeríthetetlen inspirációforrás.
Hölgyeim és Uraim.... Robotszörny!

És mivel ez még nem volt, íme a videó is hozzá:

Octaman (ismét)

Nem bírtam megállni, hogy ne csináljam meg még egyszer ezt a szörnyűséget, és bár egy csomó hibát sikerült kijavítani rajta, amit az előző példányon elkövettem, azért az ideálistól még ez is nagyon-nagyon távol áll (bár még így is szebb, mint az eredeti!). Lassan kezdem azt hinni, hogy ez a szörny annyira ronda, hogy egyszerűen lehetetlen elfogadhatóra reprodukálni, és a legjobb az egészben az, hogy valaki egyszer arra a szétragyásított, bödönfejű gumitömlő-emberre ránézett, és rábólintott, hogy ez így jó lesz. Hölgyeim és Uraim...... íme.

Cicás táska

Hát persze, hogy nem állom meg, hogy el ne dicsekedjek vele abban a szent pillanatban, ahogy elkészült.
Minta innen.

Medve úr

(csak meglesz a havi egy bejegyzés már...)

Tabanga

Az egész ámokfutás azzal kezdődött, hogy elhatároztam, kicsit feldobom a facebook-oldalam nézettségét, és karácsonyra kaptak egy szavazást, amiben kiválaszthatták, hogy a Birodalom visszavág ikonikus jeti-szörmedvényét, a Wampa-jéglényt, vagy ezt a fásult szerencsétlent szabadítsam rá elsőként az internetre 2019-ben. Hát... az eredmény magáért beszél...

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy MÉGIS MI A FRANC EZ, amire a választ tökéletesen összefoglalja ez a videó, szokásos inspirációs forrásom, a RetroShock Filmszínház interpretációjában:

Rémségek kicsiny tára

Létezik egy hely, egy öreg filmszínház, ahol a filmtörténelem legtorzabb, legbizarrabb alkotásait vetítik, minden egyes nap... És ez adott inspirációt arra, hogy újragondoljam kissé az itt felbukkanó monstrumokat, hogy miután évtizedekig mindenki értetlenkedéssel vegyes iszonyattal szemlélte őket, végre szerető gazdára találjanak.

1. Az Űrhalember
Ez a szörny az 1966-os Destination: Inner Space című filmben bukkant fel, és az érdekessége, hogy a stáb a film egyik jelenetében elfelejtette ráadni a szörny bőrébe bújt színészre a lábuszonyait, így az bakancsban rémkedte a főszereplőket. Ez olyan poén volt, amit én sem tudtam kihagyni a saját verziómból. Következzen tehát az űrhalember:

És hogy teljes mértékben átérezhessétek a dolog bizarrságát, íme a RetroShock Filmszínház bemutatója a filmről:

2. A Polipember
Ez a szörny az 1971-es Octaman című audiovizuális borzalomban bukkant fel először. Valójában ő volt az első, akit elkészítettem, nem tud semmit (na jó, megáll a ... az alsó nyúlványain, az valami), csak maga a szörny olyan iszonyatosan, értelmezhetetlenül ocsmány volt a filmben, hogy azt nem lehetett kihagyni. Ráadásul egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy  - bár sok nehezen hihető dolgot meghorgoltak már - ezeket a lényeket még senki sem találta meg előttem, ami azért nagy szó, tekintve, hogy mennyi minden létezik már, az Ördögűző hányós jelentétől elkezdve a cuki, mosolygós horgolt fehérvérsejtekig. Ilyen körítéssel talán még ez a polipszörny sem tűnik annyira bizarrnak:

És a videó róla:

Mindkét verzión akad javítanvaló BŐVEN, és ha valaha rászánom magam, hogy újra elkészítsem őket, biztosan egészen másképpen fogom csinálni. Mindenesetre az eredménnyel még így is elégedett vagyok, tehát - bár nem tudom, mikor - lesznek még szörnyek.

És ismét visszatértem

Nos, azt hiszem, így több mint egy év kihagyás után illene már leporolnom a port erről a blogról, és átnézni kicsit, mi történt az előző bejegyzés óta...

Igen, a Dalek-készítési képességeimet szinte szürreális magasságokba sikerült fejlesztenem... majd meguntam az egészet. ennyi.

Azt egyébként említettem, hogy volt egy kaméleonom? Jenőnek hívták, és irtó jófej volt...
Így nézett ki, amikor megvettük:

És ilyen volt, amikor egy sajnálatos esemény miatt el kellett ajándékoznom:

Nagyon remélem, hogy az új gazdájánál is olyan gyöngy élete van, mint nálam volt :'(

Egyébként a közelgő télre való tekintettel a rendelkezésemre álló (szintén évekkel ezelőtt beszerzett) irdatlan fonalkupacból lassanként kezdem felfrissíteni a pulcsikészletemet, amit készülnek majd vállalható fotók, megmutatom, ígérem. A többit meg meghagyom a következő bejegyzésre ;)

Pókháló gránáttal

Mardekár gyűrűje

Ezüstözött réz pecsétgyűrű nemsaját tervezésű kígyómintával.
Kérésre itt van az a néhány fázisfotó, amelyet eszembe jutott ellőni:

Műhelynapló XXIII.

Majdnem... majdnem...

Hoozuki fanart

Mivel használható minta nem állt rendelkezésemre ehhez az izéhez, kénytelen voltam improvizálni, ami (meg a kialvatlanságom) sajnos meg is látszik rajta. Mondjuk, ha jobban belegondolok, nem biztos, hogy sokkal jobban sikerült volna. Elismerem, az uszonyai lehetnének kicsit nagyobbak...

Üvöltő nyuszik

Bár sok köze nincs egymáshoz az ékszernek meg a rajzfilmnek, mégis annyira egyszerre bukkantak fel az életemben, hogy nem tudtam nem párhuzamot vonni köztük... :D