Műhelynapló XXIV.

Hosszú hajtás, sok túlóra és némi idegfeszültség árán végre sikerült túljutnom fémműves pályafutásom eddigi legjelentősebb művén, ami néhány napon belül hivatalosan is a nagyközönség elé lesz bocsátva: ma fél tizenegy körül elkészült az Ifjú Alkotók Kiállítására szánt pályaművem, és attól függetlenül, hogy a múlt héten bekövetkezett egy abszolút mélypont, ami több elrontott foglalattal kezdődött és azzal ért véget, hogy eltörtem azt a nagyon speciális követ, amit kalandos úton sikerült beszereznem és talán mondanom sem kell, hogy pótolhatatlan volt - tulajdonképpen elégedett vagyok vele. A formák a vártnál sokkal szebbre sikerültek, a törött követ műgyantával pótoltuk, és ez a kis csalás olyan jól sikerült, hogy a keletkezett fekete pótlást többen is kőnek nézték :) Hiánytalanul és időre kész lett az a borzalmasan vékony, 106 cm lánc is, ami a hátsó applikációt tartja, és számos osztálytársam értetlenkedő csodálkozását kivívta :D Az itt következő képek sajnos még nem teljes pompájában mutatják szegényt, de már elég jól látszik rajtuk, hogy mi is volt tulajdonképpen a szándékom, amikor nekikezdtem ennek az egésznek, és amint a tárlóba kerül, sokkal jobb és látványosabb képeket hozok majd róla, ígérem :)

Fekete csipkéről álmodtam én...

Aki rendszeresen orbitális baromságokat álmodik, lehetőséget kap rá, hogy végiggondolja: hátha van egy olyan részlete is az álmainak, ami talán nem is akkora hülyeség... És abból születnek az elképesztő dolgok :)
Vagy a kevésbé elképesztő, ám annál egyedibb megoldások:

Ezt a mintát már mutattam az ananászos bejegyzésemben, így most csak egy tanulságot fűznék hozzá: lehetőleg este tíz után már ne álljunk neki bonyolultnak tűnő minták értelmezésének, mert nem feltétlenül azt kapjuk, amit akartunk... :D

Titkos kert

Ismét egy drótékszerrel jelentkezem, hogy ez a műfaj el ne tűnjön teljesen a blogomból :) Ezúttal a húsvét előtti készülődés hevében ragadtam drótot, de aztán természetesen egyáltalán nem azt sikerült befejeznem, amit elkezdtem - ahogy ez nálam általában lenni szokott... :S Húsvéti tojásnak indult ugyanis, de aztán ez lett belőle:

Vagy ez:

Amint az a formájából látható, eredetileg húsvéti tojásnak indult, csak aztán közbejött a kulcslyuk, amihez a másik oldalon már semmi nem passzolt volna, meg az ihlet is elhagyott... :S Úgyhogy végül életem (azt hiszem) első kombinált ékszere lett a végeredmény. (kéne csinálnom egy "életem első..." címkét is... :S)

Megkóstoltam az ananászt =P

Talán már említettem, hogy hadilábon állok a horgolásmintákkal. Ezek után nincs mit csodálni azon, hogy amikor belefogtam egy gyönyörű ananászmintás szegélycsipke meghorgolásába, először csak egy furcsa, nonfiguratív izé keletkezett.

S mivel azt is dekoratívnak találtam, elhatároztam, hogy megtartom.

Lolita csipkék

Unalmas volt a délután... :)

Az alsó változat nagyobb, sprődebb és nem olyan szép színű, s bár nyakszalagot is lehetne csináálni belőle, inkább meghagytam kísérleti darabnak. A felső, kisebb verzióból azonban már biztos, hogy csuklószalag lesz :) Már csak egy szalag kéne hozzá, húsvét lévén viszont azt sajnos egyelőre nem tudtam szerezni. Csak azt sajnáltam, hogy a kitűnő fehér csipkefonalamból már nem jön ki még egy ilyen szalag :(

Műhelynapló XXIII.

Csak a szokásos állapotjelentéssel jövök :) Így álltam ma reggel negyed 9 körül:

 Ezen a képen a homlokrész elemei kifűrészelve és megreszelve láthatók, tehát már csak formára kell hajlítani és össze kell forrasztani őket :)

Ezen a képen már megmutatkozik a valódi alakja (egyébként fél 4 körül készült), és láthattok rajta egy teljesen váratlanul, félig-meddig szükségből odatervezett elemet is. Sajnos a tavaszi szünet éppen kettévágja az elkészítésére szánt időt, de addig is, amíg nem jutok el a műhelybe, csinálhatom a láncot... :S

Műhelynapló XXII.

Azaz: Hogy állok pillanatnyilag a pályázatommal?
Annyira sokat nem haladtam, mint reméltem, bár egészen kalandos úton beszereztem egy követ és az a kevés is, amit haladtam, elég látványos. Tehát:

Balra látható (sajnos kicsit homályosan, de még mindig ez volt a legtűrhetőbb kép) a hibátlannak nyilvánított verzió, ami már benne lesz a Nagy Műben - a lánccal együtt, amit jobbára itthon csinálok, hogy ne a műhelyben töltött drága időt húzzam vele (kb. 5 cm-t egy órába telik megcsinálnom, de a művembe becslésem szerint bő másfél méter fog kelleni...) És ami mögötte van...

...az magának a fő motívumnak az egyelőre még csak papíron létező koncepciója. De...

...legalább papíron már létezik :D
Ezután következett a kirakós játék: a papírból kivágott darabkákat addig-addig rendezgetni, amíg az egész rá nem fér egy minél kisebb lemezre:

És akkor eszembe villant a megváltó gondolat. Sosem volt ugyanis túlzott erősségem a szimmetria, de mivel minden ízében szigorúan szimmetrikus darabot találtam ki, szükség volt valami módszerre, ami az ebből fakadó problémákat kiküszöböli. Félretettem hát a kivágott modelldarabokból azokat, amik kevésbé passzoltak az eredeti tervvel (mondjuk az eltéréseket furcsálltam egy kicsit, mert az összes papírmodellt ugyanarról a rajzról kopíroztam), és csak a jobbakat ragasztottam fel a lemezre (újabb cseles praktika a hibaforrások csökkentésére: minél kevesebbszer rajzolsz újra valamit, annál kevésbé deformálódik). Amint kifűrészeltem valamit, csak levettem róla a sablont, felragasztottam máshová, és gyártottam az ugyanolyan darabkákat^^
És most remélem, hogy TÉNYLEG passzolnak egymáshoz.

Műhelynapló XXI.

Kis kitérő: Mivel a pályamunkámmal való bíbelődés miatt teljesen kiment a fejemből, kis késéssel tudom csak bemutatni egy teljesen funkcionális doboz tetejét:

Maga a doboz teljesen szabványos és dísztelen, egyedül a tetejének a díszítése különbözteti meg a csoportban készült többi doboztól. Különlegessége viszont, hogy mivel funkcióval bír - cizellőrszerszámokat fogunk tartani benne - sikerült kiharcolnunk, hogy majdan hazavihessük őket :)

Műhelynapló XX.

Kedves naplóm, ma sok vérrel-verítékkel és rengeteg reszelő-és smirglivonással végre sikerült egy olyan darabot előállítanom, amit szégyenkezés nélkül beleépíthetek majd a pályamunkámba. Íme: ^^

Ezt a tökélyt persze nehéz küzdelem előzte meg, a vállalható, de kisebb szépséghibával rendelkező darabok lassan ellepik a polcomat... (..)

Műhelynapló XIX.

Elérkezett a történelmi pillanat (újból :S), mikor hozzáláttam egyik legnagyszabásúbb (de még megvalósítható) tervem végrehajtásához. A műhelyben kiírtak egy pályázatot, szóval az elkövetkező naplóbejegyzésekben ennek a kisebb-nagyobb (többé-kevésbé elrontott) vázlatait fogjátok látni. Egyelőre nem árulom el, mi lesz belőle a végén, de nyugodtan találgathattok =P Segítségül elárulom, hogy az azóta jó huszonöt centis mini láncom is ennek a részét képezi majd.
Az első valamirevaló (merthogy több vállalhatatlan verzió már ezelőtt létrejött) vázlat pedig ez:

Eredeti rendeltetésére sajnos nem alkalmas, mert többrendbeli hibák (például az összevissza hajtogatott, szétolvasztott drót) csúfítják el, de mivel avatatlan szem számára ezek nem feltűnőek, és amúgy a forma sokkal jobbra sikeredett, mint ahogy azt képzelni mertem volna, bátorkodtam egy hajtűt készíteni belőle (amivel aztán generáltam is egy óriási hibát a kellős közepébe.... :S)
A formavilág legfőbb ihlető forrása pedig ez volt: