Álomfogók

Nemrég elbóklásztam egy kissé a helyi fesztivál kirakodóvásárában, és egy "indián" ékszereket meg más bóvlikat árusító standon megláttam néhány álomfogót. Azonnal eldöntöttem, hogy ilyen nekem is kell, de természetesen nem költöttem rá ezreket... Inkább megcsináltam itthon. Még nem tudom, mi fog lógni róla, de azt hiszem, nem tollak (azt nem tudtam szerezni... igazából persze nem is próbáltam.)

Kígyó

Hogy a keleti horoszkóppal se maradjunk le... :)

Kissé afrikai stílusú karperec felkarra. Nem mondom, kissé merész viselet... Én még nem mertem emberek közé felvenni :) A látszat ellenére egyébként kényelmes.

A régi nóta... Más hangnemben

Illetve a régi technika, más színekben:

Ezt a kavicsot egyszerűen nem lehetett rézdrótba foglalni. Még szerencse, hogy a közelmúltban egészen elképesztő mennyiségű alumínium dróthoz jutottam... Éljen a villanyszerelés! :)

Mérleg

Dicsekedhetnék azzal, hogy már a horoszkóp egyharmadához csináltam medált, ha nem tudnám, hogy aki egy kicsit is tud fejben osztani, rögtön rájön a csúsztatásra :)
Tehát újabb csillagjegy. Persze nem sorrendben haladok (ha hirtelen megkérdeznék, nem is biztos, hogy egyáltalán tudnám a pontos sorrendet), hanem ahogy jön.

Aznap, mikor ezt csináltam (tehát tegnap...), valamiért annyira dekoncentrált voltam, hogy egy egész napomba került ennek az elkészítése, pedig nem olyan bonyolult. A legtöbb időt persze az vette el, hogy a mérleg serpenyőjét első nekifutásra tökéletesen elrontottam. Ez lett belőle:

Két kicsi medál, vagy egy pár fülbevaló, még nem tudom, mi lesz belőle. Ha fülbevaló, ugyanolyan láncos megoldással lesz, mint a mérleg két nyelve - persze valószínűleg nem ugyanolyan lánccal, mert az még nekem is túlságosan "antikolt". Az történt ugyanis, hogy egy interneten talált vegyi eljárással megpróbáltam ezüsttel bevonni - az eredmény szörnyű lett, nagy részét szerencsére már sikerült levakarnom a láncról, de szétszedni az egészet és szemenként lepucolni valahogy nagyon nincs kedvem.  A két kosárka forrasztva van, persze ez sem ment zökkenőmentesen. Már az utolsó előtti bordánál tartottam, amikor egyszer csak úgy döntött, hogy ő most túlmelegedett, fogta magát, és szétzuhant, és ezt legalább háromszor eljátszottuk a délelőtt folyamán. Nem volt valami kellemes... :)

Bika

Íme, egy bikafej - illetve a koponya része. Ennyi maradt belőle, mire elkészült... :)

Így jobban megnézve, inkább bölényhez vagy bivalyhoz hasonlít a tehénalakú kérődzők közül... Hát, ennyit ért négy évnyi biológiatanulás (pedig nem is volt olyan régen).
Bár viszonylag hamar elkészültem vele (első nap este kb. 1 óra, másnap gész délelőtt), a csavargatás mégis elég kevéssé volt izgalmas. Izgalom csak akkor kezdődött, ha véletlenül széttéptem a tartás miatt előre összeforrasztott részeket, de az izgalmat itt is többnyire mindössze némi bosszankodás helyettesítette afelett, hogy a már kész és éppen szétesett részeket le-, majd újra kell csavarni. Afférok nélkül a csavarás annyira unalmas, hogy zenehallgatás nélkül nehéz elviselni. Megnyugtató műfajokat válasszatok! (Én a gregoriánokat szeretem... :) )
Hogy lássátok, nálam sem minden fenékig tejfel, megmutatom ezt az ékszert azzal a rajzzal együtt, amit előtte csináltam, hogy "így kellene kinéznie". A különbségek legalábbis szembeötlőek... Ami nem feltétlenül a rajtudásomat minősíti (bár más esetekben az is hagy maga után némi kívánnivalót), hanem csak azt a tényt, hogy a drót eléggé másmilyen, mint a grafitceruza.
Tehát itt van:

És ez még nem is tér el nagyon! Ennél sokkal brutálisabb különbségeket is produkáltam már :)

Ikrek

Még nagyon friss, pont most készült el. Mostani formájában medál, de amint megmutattam a húgomnak, az ő első ötlete az volt, hogy miért nem csinálok belőle egy pár fülbevalót. Szét is lehet választani őket, és az összetartozás jeleként hordani, egyben pedig a nyugati horoszkópon kívül egy jin-jangot is kiadnak.

Evolúció

Avagy: Hogyan tanultam meg zoknit kötni - három lépésben.

Íme az első próbálkozásom. Egy régi kötős magazinban találtam a mintát, és végül is használható lett, de azért távolról sem tökéletes - vagy mondjam inkább, hogy katasztrofális?
A második (és egyben első toe-up, tehát a lábujjaktól kezdett) párról hiába is tennék fel képet, úgysem látszana rajta sok minden... Ugyanabból a sötétzöld fonalból van, amit az előző párhoz is használtam, és az érdekessége az, hogy a kötésleíráshoz mellékelt táblázat szerint a legkisebb méretet kötöttem meg (csak úgy, próbaképpen), viszont mikor kész lett, kiderült, hogy még rám is majdnem nagy. Mikor a húgom meglátta, az első reakciója ez volt: "Te túlszaporítottad ezt, hogy ennyire elfajzott?" És teljesen igaza volt, mert erre a fél-mamusz-fél-zokni hibridre leginkább a "mutáns monstrum" kifejezés alkalmazható. (A történethez tartozik, hogy azóta ezt a párat a húgom birtokolja - viccből felpróbálta, és megtetszett neki, úgyhogy odaadtam.)

Ez eddig az utolsó, és egyben - szerintem - a legtökéletesebb verzió. Ezt ("Vellamo" zokni) kötöttem meg, és kisebb hibák tömkelegétől eltekintve elégedett vagyok vele.
És bár van még hová fejlődnöm, a zoknikból egyelőre eléggé elegem is lett... :(

Keltaféleségek

Egy téma, három feldolgozás különböző színekben és formákban:

Könnyűek, vékonyak és légiesek. Talán túlságosan is...

"Rosszul sikerült? Hiszen éppen az benne az egyedi..."

Hát erre a darabra tökéletesen igaz a fenti megjegyzés.

Az ötlet sem az enyém (az internetről, szokásos...), és a megvalósítás sem valami művészi... Szerencsére (legalábbis szerintem) a szokatlan alak és a látványos gyöngyös megoldás legalább részben ellensúlyozza a forma egyenletlenségeit...

Steampunk fülékszer

Azelső vállalható forrasztott darabom; ezen "teszteltem" a harmadik kéz működését :) A közhiedelemmel ellentétben a kis fogaskerekek egyáltalán nem vágnak, vagy jobban szólva nem ezek miatt lesz egy idő után elviselhetetlen :( (A bajok okozója általában az a kapocs, ami megtartja a darabot a fülön. Eleinte nem is lehet észrevenni, hogy rajtad van (többször hittem már azt is, hogy elvesztettem...), de aztán kezd iszonyú érzés lenni. Egész napos hordásra semmiképpen nem ajánlott). Felhasználtam hozzá az óraroncsomból származó összes acélszínű fogaskerekemet.

Téma és variációk

Téma: Full Persian 6 in 1 lánc
A lánc négyszögletesnek tekinthető, egy láncszem a két szemközti oldalon "ütközik ki" olyanformán, hogy a láncszemek az egyik oldalon V, a másik oldalon szár nélküli A alakot adva kapcsolódnak egymásba.
Annyira tetszett ez a típus, hogy a M.A.I.L.-en elkezdtem variációkat keresni rá, és a legjobbakat meg is csináltam, feles mennyiségben a birtokomban lévő piros drótból (ez a mennyiség azóta persze jelentősen megcsappant...)
Első variáció: Apollo

"One and a Half Persian"-nak is nevezik, mert az egyik "emeleten" minden oldalon kettő, míg az alatta lévőn minden oldalon egy láncszem található (nem tudom, mennyire látszik ez a képen, meg egyáltlán, ennyire fejezem ki értelmesen magam... Félek, semennyire. A felsorolt láncokhoz egyébként találtok érthető tutorialt a M.A.I.L.-en, én is onnan szedtem)
Második variáció: Soyuz

Nagyon hasonlít az Apollo-hoz, de itt az egy és a két láncszemből álló "emeletek" el vannak csúsztatva egymáshoz képest egy "szinttel".
Harmadik variáció: One Hour Less Sleep

Ennek megint több változata létezik, ez a legegyszerűbb. Itt mindig két láncszem van, de nem nyíló (a másik oldalon csukódó) formában.

Skorpió

Hogy legyen valami a nyugati horoszkópból is a sárkány mellé :)

Ez már hamarabb elkészült, mint a sárkány - nemcsak azért, mert kisebb is valamivel, hanem mert ennél már egy forrasztópákával is fel voltam fegyverkezve :) Úgyhogy sokkal kevesebbet kellett bajlódnom a darabok összeillesztésével. Ha végre szerelek rá egy akasztót, akkor medál lesz belőle.