Műhelynapló IX.

A "Hann Sebestyén T.M." feliratot fogjuk kirakni belőle úgy hogy mindenki csinál egy (vagy kettő) betűt. Két napig tartott, mire elkészült, de megérte :)

Evolúció 2

A zoknik törzsfejlődése nem állt meg, most egy igazán extrém darabbá nőtte ki magát. Az ugyanis még hagyján, ha a szokásos passzéval-kezdjük helyett az ember az orránál kezd el kötni egy zoknit, elvégre akkor is csak az egyik végétől a másikig halad, na de a SARKÁVAL KEZDENI???
Hát én megcsináltam azt is.

Annyira nem tűnik brutálisnak, csak amikor éppen a sarkán lévő spirált kötöttem öt tűvel és négy szállal (mert a minta szerint annyival kell...) a vonaton, elég furcsán néztek rám az utasok...

Műhelynapló VIII.

Az első polírozásom! *.*
Igaz, hogy ez nem a kerettanterv része volt (majd később jön), hanem saját agylövés, hogy ha már valaki egy hatcentis sárgaréz violinkulcsot kért tőlem, ne csak a puszta meghajlított drótot kapja. Úgyhogy most így néz ki:

Bogyók

Üveggolyóim utolsó maradványainak felhasználásával készültek ezek a medálkák, amiket, lelkesen prezentálandó hogy a Photoshopot is megtanultam kezelni :D, most egy képen mutatok meg.

A fekete-zöld variáció ismerős lehet - azt már bemutattam egy másik bejegyzésemben.

Tatu

Ha már vonzódom az érdekes állatokhoz (egy skorpió, egy nautilus, kobra vagy épp egy sárkány után azt hiszem, ez már nem kétséges :D), miért ne alkothatnék most egy tatut? Igaz, ez most nem drótékszerként, hanem amigurumi-állatkaként funkcionál (bár hozzáteszem, hogy a horgolásnak ezt az irányzatát főképp a testrészek összeállítása miatt nem nagyon szeretem - sosem tudtam normálisan összevarrni a dolgokat, ezt sem sikerült annyira):

Nem felismerhető? :P Akkor talán így:

 (Így sem? Na mindegy...)
Igen, szegény valahol félúton kereszteződött egy ászkarákkal... Legalábbis mire hozzám elért a minta :)
És mi is írhatná le jobban szegénykém jellemét, mint ez (ne a képet nézzétek):

Műhelynapló VII.

Immár forrasztunk és a gyakorlatot rögtön egy kreatív feladattal kezdtük (amihez mellesleg a csoport nagy részének én szolgáltattam a cuki kavicsokat a gyűjteményemből... :P). Egy kavicsot kellett befoglalni. Az enyém ilyen lett:

Kincses kosárka

Elérkeztünk a századik közzétett bejegyzésemhez, ami bár kerek szám, most mégsem fog semmi érdekes a tiszteletére - egyszerűen azért, mert annyi időm sincs, hogy kitaláljam, mi is legyen az. De nem baj, lesznek még kerek számok a blogomon... :)
Kivételesen egy olyan tárgyat mutatok ma, ami még nem készült el teljesen, de azért az látszik rajta, amit mutatni akarok (vagyis látszana, ha képes lennék kezelni a fényképezőgépet... Vagy ha nem egy szál lámpa fényénél fotóznék. :S)

Ez egy medálnak indult valami, amit a Zeppelin szisztémája szerint forrasztottam össze, és megfejeltem egy kis kosárfonattal. A tetejéhez viszont már abszolút nem volt se türelmem, se időm... :S
Az érdekes viszont az benne, hogy ez az első általam készített és működő zsanéros zárszerkezet *.* (a zsanéron mozgó fedél záródását egy pattintható nyelv biztosítja).

Kreáltam egy szörnyet

Egy kobrakígyót az ember a legjobb akarattal se tarthat szépnek vagy szerethetőnek... gondoltam én. Aztán mégis kiderült, hogy legalább egy ilyen ember létezik, és szeretne egy kobrás medált. Jó, mondom, megcsinálom...
Aztán jöttek a nehézségek.
Először is, akkora lett a feje, hogy le kellett vágni és egy másikat forrasztani a helyére.
Másodszor, ebben az új fejben a méregfogak a 2 mm-t sem érték el; azokat a helyükre kellett forrasztani.
S végezetül, mindezt megkoronázandó, mikor már teljesen kész volt, a megrendelő közölte velem, hogy mégiscsak inkább ezüst színűt akart volna... -.-

(este fél tíz után, félálomban, sebtében fotózva... A méregfogai sajnos épp nem látszanak, de azért ott vannak... :S)

Keretben

Virágot a virágnak

Annyi levél összegyűlt már a sálhoz, hogy kezdett aránytalanul sok lenni a virágnak nevezhető motívumokhoz képest, úgyhogy muszáj volt csinálnom ilyeneket is.
(A legalsó kicsi tulipán akar lenni...ami élőben még látszik is rajta.)

Tündérbogyók

Ha gyorsan szeretnék valami cukit alkotni, akkor üveggolyókat foglalok be. Eltekintve attól az elhanyagolhatóan kicsi hátrányuktól, hogy nincsenek átfúrva, nagyon hálásak, minimális az anyag- és időszükségletük, és mégis jól néznek ki (még ha ez a fotókon kevésbé is látszik). Hasonlóan egy előbbi ilyen projektemhez, most is többféle színnel kísérleteztem. Íme az eredmény:

(Az ötlet a Pinterestről származik, de mint mindig, most is kis alakításokkal alkalmaztam)
És ráadásként a fekete bárány:

Talán nem látszik, de ezt a bogyót egy nagyon hegyes szögű háromszög alakú darabbal tekertem körbe. Egyik oldalon a háromszög szélessége, a másikon a középre húzott és kihajtott akasztó akadályozza meg, hogy a golyó kiessen.

Karácsony előtti shopping

Harmincnyolc nap múlva itt a karácsony, ezen már nem lehet változtatni... S mivel időnyerőhöz még nem sikerült hozzájutnom, pedig tudnék vele mit kezdeni :D, nekiálltam a karácsonyi ajándékok elkészítésének. Ehhez azonban be kellett szerezni néhány dolgot:

Egy Vals a Barkából (olyan, amiből a kesztyűm is készült), Steinbachok a Röltexből és Alizék a Gombolydából. Összesen valami hatvan deka fonal. *.* A kisebbekből zoknik készülnek, a nagyobbakból sálak, az aranycímkés Alizéből pedig valami nagyon tökéletes... (hogy pontosan mi, az majd kiderül később)... Abba a fonalba első látásra beleszerettem...

Műhelynapló VI.

Ezúttal két karperecet hoztam, amiken együtt összesen két és fél gyakorlati napig dolgoztam, ami nem csoda, ha megnézzük a laposabbik mintáját:

És ezek a három milliméteres kis bevágások ismétlődnek végig, 16 centiméteren...
Ezek után talán nem csodálatos, hogy a féldomborút már nem akartam túlcifrázni, inkább valami olyan ütős mintát találtam ki, ami elég, ha csak a végén és a közepén van... és (a hibáktól eltekintve...) szerintem sikerült is.

(itt annyira nem látszik, de a két végét úgy alakítottam ki, hogy egy hosszabb "rizsszem" és egy kerek "gyöngy" zárja le.
És mivel sajnos még mindig nem vihetjük haza a produktumainkat, valószínűleg néhány évnyi kallódás után ez is az olvasztóban végzi majd... :( Pedig együtt is milyen szépen mutatnak.

1 óra vesződség = 1 steampunk medál

Talán több is eltelt, mint egy óra, mire felfogtam, hogy erre a medálalapra nem lehet forrasztani. De míg idáig eljutottam, tönkretettem egy alapot, összecineztem a fogaskerekeimet, és nagyon-nagyon sok időt elpazaroltam.
Aztán aludtam egyet a dologra, és úgy döntöttem, hogy a barbár megoldást választom, és megpróbálom inkább ragasztóval rögzíteni a darabokat, hátha... Össz-vissz öt percig tartott a művelet, már csak várni kell, hogy megkössön (remélem, megteszi...)
Addig is így néz ki:

A levelek evolúciója

Level 1

Ezekkel kezdtem; nagyon szerettem ezt a mintát, amíg rá nem jöttem arra, hogy így is lehet:

Level 2

Ez abban különbözik az előzőtől, hogy nem rövid-, hanem félpálcákat használtam, ami több előnnyel jár. Egyrészt sokkal hamarabb kész van, másrészt sokkal mutatósabb és "levélszerűbb". Így hát egészen addig ez volt a kedvenc mintám, amíg meg nem találtam ezt:

Level 3

Ez mind bonyolultságában (itt bukkan fel a legtöbbféle öltés), mind élethűségében messze magasabban áll, mit az előzőek, így hát most ennek a "sorozatgyártására" álltam rá. Aztán ki tudja, mennyivel jobbat találok holnap... :)

Áttekintés

Elérkezett az az örömteli pillanat, amikor sálam elérte, sőt meghaladta az 50 cm-t, így rá lehet fogni, hogy nagyjából az egyharmada kész van.

Persze ez nem a végleges elrendezés... A darabok legtöbbjét még ki kell simítani.

Fej és írás

Már az ókorban divat volt pénzérmék ékszerbe foglalása, miért ne lehetne hát ma is elkövetni ugyanezt? Azért, mert az érvényben lévő pénzérmék más célra, mint fizetésre történő felhasználását jogszabály tiltja. Igen ám, de Magyarországon nem csak érvényben lévő pénzérmék vannak... Gondolom, mindenki emlékszik még az egy- és kétforintosok kivonására a forgalomból, amikor is mindenki (legalábbis a legtöbben, köztük én is) azon igyekezett, hogy legalább egy-két darabot megmentsen az utókor számára. Mit is lehet ezekkel kezdeni most, azon kívül, hogy az ember ide-oda rakosgatja?
Csinálhat belőle például fülbevalót:

Vagy gyűrűt:

Hozzá kell tennem, hogy az ötlet nem tőlem származik: egy kézműves vásárban láttam ilyet.

Bigyók

Ezek is a Nagy Mű részei lesznek, csak még nem sikerült nevet találnom nekik...

Level 2

Ismét a kesztyűm a téma, ami most már véglegesen elkészült. Ha ki akarnám számolni, tisztán mennyi időt töltöttem vele szombat déltől ma hajnalig (nincs tévedés, a vonaton fejeztem be), akkor kb.20 óra jönne ki... Kinek sok, kinek kevés. Nekem pont elég.
Tehát most így néz ki:

Amint látjátok, kapott egy kétujjas kiegészítőt, és kicsit hosszabbítottam a passzéján, így igaz télies kesztyű lett belőle. (Hozzáteszem, mostanában már egyre nagyobb szükség is van rá... Sajnos.)

Kesztyű turpisságokkal

Életem első pár saját készítésű kesztyűjét láthatjátok. A fonal és a minta is egyaránt a Barkától származik.
Bár kívülről szerencsére nem látszik rajta, de azért benne van a turpisság: egyrészt nem a passzétól, hanem az ujjaitól kezdtem el kötni, másrészt többszörösen a fonal elvágására kényszerültem a színváltások miatt (persze a végén mégis a színek bizonyultak ravaszabbnak, mert csak nem úgy váltakoztak, ahogyan én azt elterveztem... nem is lett ugyanolyan a kettő). S bár a kép az ellenkezőjéről tanúskodik, természetesen még nincs kész.

Fülbevalók - megint :)

A Pinteresten találtam ezt az ötletet (is...), és gondoltam, ez nem is bonyolult, már meg is csinálom. Aztán persze megszenvedtem vele, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Annyira, hogy először medált akartam csinálni (a franc fog ezzel kétszer vesződni...!), aztán persze mégis megdupláztam. Aztán persze mégis megbántam.

Low quality

Magyarul gyenge minőségű. Erre a gyűrűre ugyanis a fent említett jelzőn kívül csak egy kifejezés illene: Kár bele a gyöngy.

Amúgy hordva (tehát amikor nem látszik a bénázásom a vékony dróttal) sokkal jobban néz ki... :S

Freeform

Erre a sálra egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy magyaros a motívumkincse... Így jár az ember, ha írhorgolás-mintákat válogat orosz oldalakról.
Például ezt:

A változatosság kedvéért - fülbevalók...