Nem kell mindent túlcifrázni...

A leggyakrabban persze ezt nem tartom be, de van, hogy valahogy nincs kedvem a legszükségesebbnél nagyobb drótmennyiséget felhasználni.

Itt a forma adta magát... Ez a kavics egyébként szintén a Duna-partról származik.

Ez pedig úgy született, hogy az asztalom ritkábban használt részén, az általános kallódásban, egymás mellé sodródott egy régi üvegkavics és egy szintén régi, a legkezdetlegesebb szériámból való gyűrű. Így találtam meg őket, és jött az ötlet, hogy egyesíteni kellene a kettőt, de mivel a régi gyűrű már nagyon vacak volt, inkább csináltam egy teljesen újat ugyanazzal a konstrukcióval. Ráadásul ez még állítható is lett :)