2013. szeptember 28., szombat

Vintage csacskaság

Az első dolgok egyike, ami a "csinálj valamit"-kupacból jött...
Annyira sajnos nem látszik (ezt a bigyót egyszerűen LEHETETLEN fotózni!), de egy régi masni alakú medált alakítottam át kitűzővé. És mivel ha egyszerűen ráforrasztom a kitűzőalapot a hátuljára, az nagyon nem nézett volna ki jól, csináltam a tetejére két kis gyöngyvirágot.
Ez a másik... Sajnos a kettőt nem tudtam egy fotón megörökíteni :( Higgyétek el, élőben SOKKAL jobban néz ki!


Csak úgy

És végre kaptam olyan gyöngyöket, amivel majdnem be tudtam fejezni ezt a szép magyaros motívumot:
Csak az a baj, hogy nem eleget... (..) Egyetlen egy nagyobb piros gyöngy hiányzik csak ahhoz, hogy a fülbevaló párja is kész legyen.
A gyöngyök egyébként egy "lássuk, mit tudsz kezdeni vele"-csomagból származnak, amiket egy barátom nyomott a kezembe. Ötleteim persze azonnal lettek, csak az időnek vagyok most kicsit szűkében... (szerintem eltart még egy darabig, amíg belerázódok az új suliba) De hamarosan jön a többi is.

2013. szeptember 22., vasárnap

Folytatás

A kelta stílusú kézékszer ezzel a fülbevalóval szetté változott... Azok a kis spirálos elemek ugyanis, amiket unalmamban a tanműhelyben kreáltam és hazahoztam, még számtalan alakba rendezhetők :) Ilyen variáció ez a fülbevaló is, meg az a medál is, aminek annyira rosszul sikerült a forrasztása, hogy nem is merem itt bemutatni. Sajnos azt újra meg kell csinálni, mert ahányszor megpróbáltam kijavítani a forrasztást, csak egyre rosszabb lett...

2013. szeptember 19., csütörtök

Kelta kézékszer

Legalábbis annak indult... Aztán ez lett belőle:
Az ötletet a szó szoros értelmében a kukából guberáltam -hozzá kell tenni azonban, hogy az nem egy átlagos kuka volt. Az iskolai tanműhelyben mindenféle rézhulladékot gyűjtünk benne, és az évek során felhalmozódott törmelék közül került elő az a kb. egy méternyi 1 mm-es sárgaréz huzal, amiből aztán unalmamban meghajlítottam a kézékszer sablonját (akkor még volt alkalmam unatkozni a műhelygyakorlaton... ezek az idők azonban elmúltak, amint a hajlítási gyakorlatok befejeződtek, és rátértünk a fűrészelésre).

2013. szeptember 17., kedd

A hideg napokra

Mert most már eléggé a nyakamon vannak... Délután hazafelé menet hidegebb volt, mint hajnalban, úgyhogy sajnáltam is, hogy nem volt nálam ez:
Vagyis egy saját horgolású (!) sálkendő, ami Tadeshi fonalából készült (érdekesség, hogy a gombolyag még csak meg sem érezte, hogy elfogyott belőle egy megközelítőleg másfél méter fesztávú kendőnek megfelelő anyag... Úgyhogy azzal a lendülettel neki is fogtam a következő ilyennek).

2013. szeptember 15., vasárnap

Játék!

A lolita stílus Japánból származik, alapja a viktoriánus és rokokó gyermekdivat. Az 1980-as években alakult ki - ekkor váltak szinte hivatalossá Tokióban a különböző stílusokat tömörítő "meet"-ek, melyek keretében a japán fiatalok kirívó ruhába öltözve találkoztak, ismerkedtek vagy a társas szórakozás egyéb válfajaiban vettek részt. A szó maga spanyol eredetű, jelentése elragadó, aranyos kislány. A stíluson belül mára számtalan alstílus keletkezett, az egészen mereven szabályozott öltözetektől az ebből a szempontból sokkal "lazább" változatokig sok minden beletartozhat. Az egész stílusra igaz azonban, hogy igyekszik minél kislányosabb, "cukibb" lenni: a térdig érő, rakott szoknya és a csipkés alsóneműk egyaránt jellemzőek az összes, lolita stílusba sorolható viseletre.
Ezt a habos-babos, cuki stílust akartam megragadni, mikor elkészítettem ezt a nyakékszert egy édesanyám által horgolt csipkéből, és ehhez a stílushoz kapcsolódik játékunk is (persze nem kizárólagosan).
A feladat: tervezzetek olyan teljes outfitet, amihez felvennétek ezt a nyakéket! Nem baj, ha nem lolita, lehet más elegánsabb vagy esküvői viselet is, csak passzoljon a nyakékhez. Rajzoljátok le (a rámenősebbek meg is varrhatják :) ), és a képet küldjétek el nekem az rkernacs94@gmail.com címre október 31-éig! A legjobb outfit tervezőjének jutalma pedig nem más lesz, mint a szóban forgó nyakék (hogy ki is lesz ez, az november 5-én derül majd ki.)
Néhány adalék még:
A nyakéket hátul egy szalagmasni rögzíti, de ha valakinek jobb megoldása van vagy másképp használná fel, bátran megteheti.
Néhány szó a stílusról:
http://hawaiichananimemanga.mindenkilapja.hu/html/24677974/render/lolita-stilus


2013. szeptember 14., szombat

Magyaros - divatos

Már egy ideje tart a matyó-őrület, elhatároztuk hát édesanyámmal, hogy mi sem maradunk ki belőle... :) Változatlan felosztásban, ő horgolja, én meg befejezem. Eddig ezek lettek készen:


2013. szeptember 13., péntek

Turbó

Nemrégiben járt nálam egy Van Dógom nevű holland uraság. Már nem emlékszem, pontosan milyen is volt, pöttyös vagy csíkos, esetleg növényszerű... Egy bizonyos: távozása után tennivalóim annyira megszaporodtak, hogy most azt sem tudom, mihez kapjak.
Ugyanis megjött az ősz, és vele az iskola, ami időm nagy részét le is foglalja (nem mondom, hogy sajnos, mert úgy tűnik, álmaim suliját sikerült kifognom :) ), itthon meg összefogtunk édesanyámmal, és cukibbnál cukibb horgolt ékszereket készítünk (ő horgolja, én pedig felturbózom egy kissé...)
Ezek várnak most éppen a szerelésükre:


Ezek pedig már kész vannak:
Az utolsó képen látható medál megegyezik a régebben már bemutatott Zeppelinnel, csak egy kicsit fel lett tunningolva Tadeshi ötlete alapján. Egyébként ha sikerül összehoznunk végre egy találkozót, ő lesz a boldog tulajdonos is... :)
És hogy ebből mi lesz? Majd meglátjátok... ;P


2013. szeptember 7., szombat

Horgolt bagázs

Már egy ideje gyűlnek mindenféle apróságok, amiket nem mutattam még be. Most pótolom a hiányosságot :)
Hasonlóan a régebbi darabokhoz, ezeket is édesanyám horgolta, én csak ráapplikáltam a szereléket meg ahol kellett, elvégeztem a szükséges utómunkálatokat.






2013. szeptember 4., szerda

Karperec - tanulságokkal

Nem is olyan bonyolult, ilyet simán csinálok én is... - gondoltam, miközben Kricsár Annamáriacsodálatos, hasonló stílusú karpereceit megláttam. Sajnos azonban be kellett látnom, hogy nem olyan nagyot bár, de tévedtem, és ez ráadásul még a karkötőn is többnyire eltüntethetetlen nyomokat hagyott.
Az a legkevesebb volt, hogy maga a karika elkészítése irgalmatlanul sok időt vett igénybe - a kezdés és a befejezés között a legszerényebb becsléseim szerint is több mint egy hónap telt el, ami azonban részben a költözés miatt közbeiktatott nagy szünetnek köszönhető (csak tegnap láttam meg, hogy valami dobozban kallódik, és gondoltam, inkább befejezem), és nyilván részt kap belőle az e technikában való járatlanságom is - a leghorribilisebb viszont, amin majdnem elbuktam, a befejezése volt. Egyrészt csak hosszas keresgélés és próbálgatás után sikerült nyolc olyan gyöngyöt összeszednem, ami rámegy a másfeles huzalra (több szét is pattant közben), másrészt a levágandó drótvégek hosszúságát sem sikerült mindig eltalálnom (harmadrészt pedig le kellene már csiszolni a recéket cseppet sem erre a célra tervezett fogóim csőréről, de ez egy másik bejegyzés lesz majd... ha lesz).

2013. szeptember 1., vasárnap

Üvegmedálok

Most, hogy kicsit "leülepedtünk" költözés után, szerencsére ismét több időt tudok szakítani az ékszerekre. És mivel megint kaptam néhány üvegkavicsot, be is foglaltam őket.
Először azonban - hogy szokjam - annak álltam neki, hogy a terveimet valahogy rajz formájában papírra vessem, ugyanis most, hogy hamarosan elkezdődik nekem az a szakképzés, ahol ez követelmény lesz, itt a legfőbb ideje, hogy megszokjam: mindig rajzzal kezdek...
Íme az eredmény:
Igen, van hova fejlődnöm, de legalább már látszik rajta valami :)
A bal oldali terv az egyik kék kavicsban öltött testet a következőképpen:
A jobb oldali ötlet nem most keletkezett, még tavaly nyáron kezdtem el kísérletezni vele (az eredményt az "Egy régiség" című bejegyzésemben láthatjátok), de mivel egyszerű, jól mutat és gyorsan elkészül, most ismét elővettem. Az üvegkavics pedig kifejezetten hálás anyag, nagyon jó dolgozni vele.
A zöld medál 0,8-as, a sárga 0,95-ös színezett réz, a kék 2,0-es alumínium (amit egyébként a felújítás közben bontottunk ki a falból... De arról majd talán egy másik bejegyzésben).
Az utolsó kavicshoz szintén egy jól bevált technikámat vettem elő, de azért benne van a turpisság... :) Eddig ugyanis ilyen technikával csak gyűrűket készítettem, de ez a kavics ahhoz már tényleg túl nagy, ezért a hátuljára egy brossalapot applikáltam.
Íme:
Ha a képminőségben kivetnivalót találtok, kérlek nézzétek el, tekintettel többszörösen hátrányos helyzetemre... Egyrészt az egész házban alig van egy talpalatnyi fotózásra alkalmas hely - minden tele van dobozokkal -, másrészt új a fényképezőgépem, és még nem sikerült teljesen megszelídíteni...