Pakkot kaptam Indiából :D

 Iratkozzatok fel a Fonal Design Youtube-csatornára, ha kíváncsiak vagytok a további kalandjaimra a KnitProval és persze rengeteg kiváló fonallal!

Ami kimaradt 2019-ben

Nyár közepétől az év végéig egy csomó minden készült, ami végül különböző okok miatt nem kerülhetett fel ide akkor, amikor kellett volna, így a kiszámíthatatlan és egyenetlenül elosztott bejegyzések rossz szokásának áldozva most itt, egyszerre teszem közzé őket.

Azt hiszem, ez a pulcsi volt az első, de már olyan rég kész van, hogy nem is vagyok benne olyan biztos. Mindenesetre hatalmas meló volt egy eleve túlméretezett ruhadarabot 3,5-ös tűvel összehozni, ráadásul egy olyan mintával, ami elölről nézve teljesen máshogy csíkos, mint oldalról (ez a képen a ruhaujjakon látszik néhol). Az egyetlen problémája csak az, hogy az ujját egy kicsit nagyra méreteztem, nyilván ez volt az oka annak is, hogy a piros szín persze, hogy az utolsó 3 sorban fogyott el, hát persze, hogy mikor máskor! De meglett végül.

Ez a poncsó valójában csak azért készült el, mert a Flying Tigerben egyszer megláttam egy adag nagyon esztétikusan összerakott (egyébként elég gyenge minőségű, de ez persze mellékes most) fonalat, amit természetesen azonnal megvettem, majd két hétig gyötrődtem, hogy mit csináljak belőle, és végül ez lett az eredmény. Ez tipikusan az a darab, amit az ember például vonatúton köthet gondolkodás helyett.

A következő egy újabb csehszlovák rajzfilm, Bob és Bobek lett, akik már eléggé az év végén készültek (konkrétan karácsonyra), és ezért is nem kaptak külön bejegyzést, hogy a leendő tulajdonosuk még véletlenül se láthassa meg őket idő előtt. Van kalapjuk is, de az még nem volt kész, amikor a fotó készült.

Ez a kendő már a két ünnep között lett kész (azt hiszem...), és kivételesen nem magamnak készült, de aztán persze annyira megtetszett, hogy muszáj volt magamnak is összeraknom egyet maradék fonalból, amit a fiók alján találtam. Valójában így három kendő készült ugyanezzel a technikával: az egyik egy teljesen fekete darab, ami annyira megtetszett valakinek, hogy megrendelte a képen látható darabot, ami annyira megtetszett magamnak, hogy csináltam még egyet, más színekkel, e gyakorlatilag ugyanilyen fonalakból.

És végezetül 2019 nagy dobása, a mérete szerint is legnagyobb idei projekt és az utolsó elkészült darab:

Ennyi. Találkozunk 2020-ban újabb szörnyekkel és (remélhetőleg) még több pulcsival!

L

Az új műhelyem tesztüzemének eredménye :) Death Note L fanart, csak hogy legyen egy ilyenem :)

INHORGENTA München 2015.

Bizony, ott volt :D Ez már egy valódi kiállítási darab^^ És született német :D

Műhelynapló XX.

Cizellálási gyakorlatok.

Láva

The floor scarf is lava! :)

 Na igen, sajnos a minőségi képek készítése még mindig nem az erősségem... :(
Ezért itt egy jobb kép a textúrájáról:

Minden emlékem szerint ez az első sál, amit annyira befejeztem, hogy még bojtok is kerültek a végére.

Pixelgrafikus

Életem első nagyikockás projektje:

Ezüst westie

Az első ezüstmunkám^^

Virágok a hajban

Virágözön

Ez a szett több szempontból is különleges. Először is azért, mert szett, ilyet ebben a témában eddig nem alkottam (életem első...-címke, ugye...), másrészt mert végre egy nyakszalag, ami nem tartalmaz szalagot, helyette viszont egy trükkös, ám annál kezdetlegesebb megoldást választottam :) Egyesek szerint a csipkézettség mértéke "enyhén" túlzás, mások (többnyire a potenciális viselők) szerint gyönyörű - szerintem is.

Ennek a filmnek a hangulata pedig szerintem tökéletesen illik hozzá^^ Melegen ajánlom minden széplelkű leányzónak, aki titokban hercegnőnek képzeli magát :)

Titkos kert

Ismét egy drótékszerrel jelentkezem, hogy ez a műfaj el ne tűnjön teljesen a blogomból :) Ezúttal a húsvét előtti készülődés hevében ragadtam drótot, de aztán természetesen egyáltalán nem azt sikerült befejeznem, amit elkezdtem - ahogy ez nálam általában lenni szokott... :S Húsvéti tojásnak indult ugyanis, de aztán ez lett belőle:

Vagy ez:

Amint az a formájából látható, eredetileg húsvéti tojásnak indult, csak aztán közbejött a kulcslyuk, amihez a másik oldalon már semmi nem passzolt volna, meg az ihlet is elhagyott... :S Úgyhogy végül életem (azt hiszem) első kombinált ékszere lett a végeredmény. (kéne csinálnom egy "életem első..." címkét is... :S)

Megkóstoltam az ananászt =P

Talán már említettem, hogy hadilábon állok a horgolásmintákkal. Ezek után nincs mit csodálni azon, hogy amikor belefogtam egy gyönyörű ananászmintás szegélycsipke meghorgolásába, először csak egy furcsa, nonfiguratív izé keletkezett.

S mivel azt is dekoratívnak találtam, elhatároztam, hogy megtartom.

Liliputi

Íme a legkisebb lánc, amit eddig életemben csináltam:

És megjegyzem, ebben a típusban eddig a legjobban sikerült is. Csodával határos módon előszörre sikerült megtippelnem, hogy ilyen vastag drótból mekkora karikák lennének a legjobbak (ebből a szempontból ez a láncfajta nem a legszerencsésebb, mert pár tizedmilliméter eltérés már túl lazává vagy túl szűkké változtatja). Az egész összesen 2,5 mm vastag, és egyelőre kicsit hosszabb, mint 9 cm. Egyelőre.
S valami ami feldobja kissé a monoton munkát:

A tényleg szép fonatos minta engem valahogy a kelta szegélydíszekre emlékeztet... :) És igen, a cím célzásértékű... :'D

Fekete karnevál

A költészetből és a szónoklattanból tudjuk, hogy általában egy egységen belül az utoljára elmondott dolog esik a legnagyobb súllyal a latba. Éppen ezért hagytam én is a végére a Hollókirálynő-kollekció összes darabját egyben bemutató fényképeket:

Modell: változatlanul a rendkívül fotogén Tadeshi, akinek a profi öltözéke és sminkje nélkül ez az egész nemigen jött volna létre. Ezúton is köszönöm neki az együttműködést :)

Restaura

Alessias Fémműves Műhelye büszkén prezentálja az első "élesbe menő" akcióját, egy antik fűszerdaráló rendbehozatalát.
Így néz ki most:

Persze a legfőbb gond az évtizedek alatt rárakódott irdatlan kosz volt vele... Meg az alja helyett kellett másikat forrasztani rá, mert az eredeti, ami amúgy is horpadt és gyenge volt, egyszerűen levált, amikor a kezembe vettem. Van persze rajta még egy-két csúnya horpadás, de azokat egyelőre nem mertem bolygatni... (..) Annyira azért még nem vagyok profi. :)
Egyébként igen szép, cizellált  és nagy valószínűséggel ráadásul kézzel cizellált darabról van szó

amin a legképtelenebb helyekről is minták bukkantak elő. Kész jutalomnak éreztem, amikor a rémesen vastag koszrétegek alól hirtelen előbukkantak a cirádák, amikről egyáltalán sejteni sem lehetett, hogy ott vannak... :)
Például a forgókaron, ami egyébként - meglepő módon - összecsukható:

Szóval kész öröm volt vele kezdeni restaurátori pályafutásomat :)

Ötlet

Valamilyen különös oknál fogva csütörtök éjjel fél tizenegy körül rádöbbentem, hogy képes vagyok megkötni egy háromszögletű csipkekendőt. S mivel ebben a műfajban még nem próbáltam ki magam, azonnal kötőtűt kellett ragadnom, hogy állításom igazát bebizonyíthassam.
Aztán persze magam is meglepődtem azon, hogy rögtön az első próbálkozásomat siker koronázta...
A csipkekendőt ugyanis nem valamelyik csücskénél kezdjük el kötni, hanem annál a résznél, ami normális esetben az ember tarkójánál helyezkedik el (ez volt az a tény, ami egészen idáig visszariasztott a dologtól, az már mellékes körülménynek számít, hogy képtelen voltam értelmezni bármilyen ilyen témájú kötésmintát...), ami azt jelenti, hogy a kezdésnél felvett mondjuk 5 szemet szaporítjuk ki tudja, meddig. Még szerencse, hogy kigyakorolt csipkemintáim tárházából sikerült épp egy olyat választanom, ami egy ilyen kendőben különösen jól mutat, tehát a keletkezett (helyesebben még mindig keletkező) darabot nem ítéltem lefejtésre, sőt hosszas kínlódások közt még a kötésmintát is lerajzoltam. ^^ Íme:

Ami azt jelenti, hogy az "A" mintával kezdjük, és minden színén kötött sorban 4 szemet szaporítunk, középen és a két szélén. Ez rövid időn belül két háromszögletű mezőt eredményez, ahová megköthetjük a "B" mintát a kívánt méretig.A "B" minta rajzán mindkét szélső szem után a megfelelő szaporítás következik. A rajzon csak a színén kötött (színén sima, visszáján fordított) sorokat jelöltem, mivel csak azokban történik valami. A visszáján kötött sorokban végig fordított (színén sima, visszáján fordított) szemeket kötünk, kivéve a mintán "-" jelölésű szemeket, ahol a visszáján is simát kötünk.
Ennyi. Elég kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni készen,úgyhogy ha van kedvetek, megköthetitek Ti is, aztán küldjetek képet az eredményről :) Nem hiszem ugyanis, hogy az enyém záros határidőn belül kész lesz...
Bár ilyen vidám zenék mellett persze gyorsabban haladok :D

Közlemény

Óriási örömhírt szeretnék Veletek közölni, ami mondjuk lehet, hogy csak nekem öröm, de nekem legalább óriási: a Sál, amit szeptember vége óta csinálok, VÉGRE KÉSZ VAN!!! Most így néz ki:

A térkitöltő kis karikákat leszámítva 96 mintaegységből áll, összesen 160 cm kerületű és 30 cm széles. Pontosan nem emlékszem, hogy mikor kezdtem el, de az első ezzel foglalkozó blogbejegyzést tavaly október 4-én tettem közzé, és azóta összesen (ezzel együtt) 15 bejegyzésben taglaltam a haladásomat. A sálban 13-féle minta fordul elő, ha nem számítjuk a szegélyt és az egyediségük miatt megismételhetetlen freeform elemeket. Összesen már csak annyi dolgom van vele, hogy eldolgozzam a még kiálló szálvégek garmadáját, amik természetesen csak arra várnak, hogy újfent betölthessék az életemet (amikor a motívumokat horgoltam, hónapokig kék fonaldarabkák potyogtak belőlem) és hogy büszkén bezsebelhessem az érte járó jutalmat a leendő tulajdonostól ^^ Merthogy nem magamnak készült. Sajnos.

Csipke csipkével

Eljött a perc, hogy megvalósítsam régi vágyamat, amit ez a rettenetes kék horgolmány az idők folyamán csak még égetőbbé tett: csipkét szeretnék kötni, nem horgolni és főleg nem több darabból. Ahhoz azonban, hogy ezt véghez vihessem, először is meg kellett tanulnom csipkét kötni, ami esetemben nem volt egyszerű mutatvány. Annak idején, amikor kötni tanultam, véletlenül elnéztem a kézikönyvet, ami jobb-és balkezeseknek egyszerre írta le a kötés fortélyait - így történt, hogy bár gyakorlatilag jobb kézzel művelem azt, amit én kötésnek nevezek, a technikám a legtöbb leírással és kötéstechnikával sajnos nem összeegyeztethető. Így történt, hogy nekem kellett kitalálnom, mit is jelentenek a különböző rövidítések, és hogyan kell létrehozni a kötés színén a megfelelő kinézetű szemkombinációkat. De most már számtalan lebontás és újrapróbálkozás után az alapokkal végre tisztában vagyok, sőt korlátozott keretek között magamtól is létre tudok hozni egyszerű mintákat. A sok gyakorlás és a különböző mintákkal való kísérletezés azonban azzal a hátulütővel járt, hogy teljesen elbizonytalanodtam, hogy melyik is mutatna a legjobban az én gyönyörűséges, a kedvenc színeimmel ékeskedő tízdekás félmoher csipkefonalammal?

Hamar rájöttem, hogy ezt nem. Túlságosan... semmilyen. Semmi nem jut róla eszembe, és ez már alapból kizáró ok.

Na ez már inkább esélyes volt egy ideig, főleg azért, mert saját kreációmnak tekinthetem (nyilván előttem is számtalanszor "feltalálták" már, én csak beálltam a sorba...). Aztán persze rájöttem, hogy kissé talán túl sűrűre sikeredett. Annyira közel préseltem egymáshoz a mintákat, hogy elsorvadtak, megcsúnyultak. Ez is kiesett.

Nagyon sokáig ez a minta vezetett, elsősorban talán azért, mert gyakorlatilag ez volt az első csipkeminta, amit képes voltam megkötni, és mivel leveleket ábrázol, úgy gondoltam, illeni fog a fonalam természetes színeihez.De aztán jött valami, ami ettől a szilárdnak gondolt elhatározásomtól is eltérített, és az

ez a minta volt (mármint a felső részén látható variáció). Ez a minta szintén nem leírás alapján készült (azt hiszem, ez eléggé látszik is rajta... :S), és  tulajdonképpen meg sem született volna, ha nincs az elsőként bemutatott változat. Azt ugyanis túl unalmasnak gondoltam, és megpróbáltam átalakítani. Ezáltal kiderült, hogy a DROPS tervezői a látszattal ellentétben nem véletlenül alkották a mintát olyanra, amilyen, és sajnos, ha az ember átalakítással kezd kísérletezni kezdő létére, nem feltétlenül azt fogja kapni, amit várt. Így történt, hogy pikkelyminta helyett a kötésemen csak unalmas kockák jelentek meg. Még jó, hogy éppen volt egy félresiklott kockás ötletem, így össze lehetett párosítani a kettőt, és végre úgy érezhetem, találtam egy mintát, amit hajlandó leszek a sálam kedvéért hetekig (ha nem tovább) ismételgetni.

Jobb későn...

Néhány kép, ami lemaradt az előző bejegyzésről (ezeken már elkészült állapotban látható a gyűrűmérő sor)

Így néz ki most. Szerencsére volt alkalmam egy napra hazacsempészni, egyrészt hogy eldicsekedhessek vele :S, másrészt hogy ne a műhelyben, fél kézzel lőtt esetleges fotókban kelljen gyönyörködnötök.
A monogram sajnos szintén kötelező elem volt, és ha jobban megnézitek, láthatjátok, hogy a karikát a sok szempontból esztétikusabb és diszkrétebb forrasztás helyett - tanári rendeletre - ezúttal szegecseléssel illesztettem össze, amire azért vagyok elég büszke, mert attól függetlenül, hogy életemben először csináltam, egészen jól sikerült. ^^

(nézőpontváltás)

SzerszámSzerda

Kisded szerszámparkom jelentősen megszaporodott az utóbbi időben, s bár legtöbb darabja akárki számára ismerős lehet, van közte pár, amivel az ember - ha csak be nem lép egy ötvös vagy egy műszerész műhelyébe - nemigen találkozik a mindennapokban. Új bejegyzéssorozatomban tehát bemutatok néhány érdekességet, ami egy ötvös asztaláról sem hiányozhat.

Nem, ez nem a Halálcsillagon van - ez egy harmadik kéz, amit karácsonyra kaptam a szüleimtől (bocsánat a képminőségért, elképzelésem sincs, mitől lett ilyen zajos - még Photoshoppal is lekezeltem pedig! :'( )
Ez inkább még pákával forrasztóknak van, ki is alakítottak rajta egy tartót külön a forrasztópákának. Emellett munkánkat kétféle nagyításban is szemlélhetjük, a stabilitásról pedig két, a legkülönbözőbb irányokba állítható krokodilcsipesz gondoskodik.

A kék fény a nagyítóba épített LED-ből származik, úgyhogy attól sem kell félnem, hogy nem fogom látni, mit csinálok :)

Mindenesetre a régebben általam kreált segédeszköznél klasszisokkal jobb :D És ha már ezzel kezdtük, hangulatcsinálónak egy kis zene =P (Boldog karácsonyt, Tadeshi!)