Emlékeztek még, amikor tavasszal rajongók ezreinek rettegéssel vegyes várakozásával övezve kijött a mozikba a Páncélba zárt szellem? És aztán éppen amiatt lett hatalmas bukta, mert nem tartotta magát elég "hűen" az előképeihez, nekem óriási szerencsém volt, hogy nem láttam előtte az eredetit, mert így viszont nem befolyásolta a film megítélését.
Persze rá is kattantam annak rendje és módja szerint, megnéztem az eredeti '95-ös animét, majd a sorozatot is néztem, amíg bírtam idegekkel, és ebből termett ez a figura, ami elsősorban a sorozatban szereplő kis... háát.... pók-robot-szörny-tank. Ami önálló tudattal bír és beszél.
Egyébként erről a figuráról még annyit, hogy ez lett az első és eddig egyetlen olyan alkotásom, amit ha újra el kellene készítenem, megint ebben a formában, változtatások nélkül készíteném el.
És akkor ha már az ember rendelkezik néhány fajta érdekes robotszörnnyel, mi sem egyértelműbb, mint egymás ellen fordítani őket... Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket! :D
Létezik egy hely, egy öreg filmszínház, ahol a filmtörténelem legtorzabb, legbizarrabb alkotásait vetítik, minden egyes nap... És ez adott inspirációt arra, hogy újragondoljam kissé az itt felbukkanó monstrumokat, hogy miután évtizedekig mindenki értetlenkedéssel vegyes iszonyattal szemlélte őket, végre szerető gazdára találjanak.
1. Az Űrhalember
Ez a szörny az 1966-os Destination: Inner Space című filmben bukkant fel, és az érdekessége, hogy a stáb a film egyik jelenetében elfelejtette ráadni a szörny bőrébe bújt színészre a lábuszonyait, így az bakancsban rémkedte a főszereplőket. Ez olyan poén volt, amit én sem tudtam kihagyni a saját verziómból. Következzen tehát az űrhalember:
És hogy teljes mértékben átérezhessétek a dolog bizarrságát, íme a RetroShock Filmszínház bemutatója a filmről:
2. A Polipember
Ez a szörny az 1971-es Octaman című audiovizuális borzalomban bukkant fel először. Valójában ő volt az első, akit elkészítettem, nem tud semmit (na jó, megáll a ... az alsó nyúlványain, az valami), csak maga a szörny olyan iszonyatosan, értelmezhetetlenül ocsmány volt a filmben, hogy azt nem lehetett kihagyni. Ráadásul egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy - bár sok nehezen hihető dolgot meghorgoltak már - ezeket a lényeket még senki sem találta meg előttem, ami azért nagy szó, tekintve, hogy mennyi minden létezik már, az Ördögűző hányós jelentétől elkezdve a cuki, mosolygós horgolt fehérvérsejtekig. Ilyen körítéssel talán még ez a polipszörny sem tűnik annyira bizarrnak:
És a videó róla:
Mindkét verzión akad javítanvaló BŐVEN, és ha valaha rászánom magam, hogy újra elkészítsem őket, biztosan egészen másképpen fogom csinálni. Mindenesetre az eredménnyel még így is elégedett vagyok, tehát - bár nem tudom, mikor - lesznek még szörnyek.
Nos, azt hiszem, így több mint egy év kihagyás után illene már leporolnom a port erről a blogról, és átnézni kicsit, mi történt az előző bejegyzés óta...
Igen, a Dalek-készítési képességeimet szinte szürreális magasságokba sikerült fejlesztenem... majd meguntam az egészet. ennyi.
Azt egyébként említettem, hogy volt egy kaméleonom? Jenőnek hívták, és irtó jófej volt...
Így nézett ki, amikor megvettük:
És ilyen volt, amikor egy sajnálatos esemény miatt el kellett ajándékoznom:
Nagyon remélem, hogy az új gazdájánál is olyan gyöngy élete van, mint nálam volt :'(
Egyébként a közelgő télre való tekintettel a rendelkezésemre álló (szintén évekkel ezelőtt beszerzett) irdatlan fonalkupacból lassanként kezdem felfrissíteni a pulcsikészletemet, amit készülnek majd vállalható fotók, megmutatom, ígérem. A többit meg meghagyom a következő bejegyzésre ;)
