2020. augusztus 26., szerda

Táska

 Ilyen hosszú hallgatás után már illik valamit mutatnom, ha már lusta dög létemre sose fotózom le az elkészült dolgaimat... szóval elsőnek itt van ez a táska, 100%-ban saját tervezés (a minta is) és bár ott az aljánál az a furcsa begyűrődés kicsit gyanús, összességében nagyon elégedett vagyok vele. Mivel belül teljesen egyterű, fog hozzá készülni egy kisebb szütyő ugyanezzel a mintával, de egyelőre ez így magában kész van. Talán valami rögzítés a fedelére még nem ártana, de ahhoz még kellenek alkatrészek. Illetve a 2.0 verzióban állítható lesz a táskapánt, de jelenleg annak is örülök, ha ez a hosszában készült pánt bírja majd a használatot, és nem nyúlik szanaszét.





2020. március 20., péntek

Téli pulcsi

Tél végére, stílusosan. A kialakult helyzet egyik legnagyobb pozitívuma, hogy az embernek van ideje végre befejezni az időtlen idők óta mellékvágányokon parkoló projektjeit...
Fonal: Amore 115 100% újrahasznosított gyapjú.
Tűméret: 6
Minta: nem volt, szokás szerint mentem a saját fejem után.

2020. január 2., csütörtök

A Zöldtakony-invázió

Így előre is elnézést kérek a vulgáris címért, de a filmnek, ami a mai szörnyet inspirálta, ténylegesen ez a címe. Hűen a tavalyi évhez - bár ezt most senki sem kérte, és voltaképpen nem tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol ezt rajtam kívül bárki is szükségesnek érezte volna - az első kreatúrám ismét egy szörny, akit az elvetemültebbek már ismerhetnek a Retroshock!-videókból. Ezúttal azonban teljes mértékben elégedett vagyok az eredménnyel, és ahhoz képest, hogy mennyi kis mindenfélét kellett rávarrni, egy fél éjszaka alatt elkészült, szóval kimondhatjuk: fejlődöm. Íme:
És összehasonlításképpen az eredeti szörny az 1968-as Green Slime című filmből:
Látható, hogy nem én találtam ki, hogy lógjon rajta az a sok mindenféle vacak, valaki ezt így megtervezte, mindenki más meg rábólintott, hogy jó lesz az úgy! Érdekesség, hogy bár a szörnyeknek van karjuk és rendes, emberi kezük, ezt egyáltalán nem használják, hanem csak a csápjaikkal hadonásznak összevissza, az emberek meg ebbe belehalnak. De ha nekem nem hisztek, álljon itt bizonyítékként a Retroshock bemutatója:

2020. január 1., szerda

Ami kimaradt 2019-ben

Nyár közepétől az év végéig egy csomó minden készült, ami végül különböző okok miatt nem kerülhetett fel ide akkor, amikor kellett volna, így a kiszámíthatatlan és egyenetlenül elosztott bejegyzések rossz szokásának áldozva most itt, egyszerre teszem közzé őket.
Azt hiszem, ez a pulcsi volt az első, de már olyan rég kész van, hogy nem is vagyok benne olyan biztos. Mindenesetre hatalmas meló volt egy eleve túlméretezett ruhadarabot 3,5-ös tűvel összehozni, ráadásul egy olyan mintával, ami elölről nézve teljesen máshogy csíkos, mint oldalról (ez a képen a ruhaujjakon látszik néhol). Az egyetlen problémája csak az, hogy az ujját egy kicsit nagyra méreteztem, nyilván ez volt az oka annak is, hogy a piros szín persze, hogy az utolsó 3 sorban fogyott el, hát persze, hogy mikor máskor! De meglett végül.
Ez a poncsó valójában csak azért készült el, mert a Flying Tigerben egyszer megláttam egy adag nagyon esztétikusan összerakott (egyébként elég gyenge minőségű, de ez persze mellékes most) fonalat, amit természetesen azonnal megvettem, majd két hétig gyötrődtem, hogy mit csináljak belőle, és végül ez lett az eredmény. Ez tipikusan az a darab, amit az ember például vonatúton köthet gondolkodás helyett.
A következő egy újabb csehszlovák rajzfilm, Bob és Bobek lett, akik már eléggé az év végén készültek (konkrétan karácsonyra), és ezért is nem kaptak külön bejegyzést, hogy a leendő tulajdonosuk még véletlenül se láthassa meg őket idő előtt. Van kalapjuk is, de az még nem volt kész, amikor a fotó készült.
Ez a kendő már a két ünnep között lett kész (azt hiszem...), és kivételesen nem magamnak készült, de aztán persze annyira megtetszett, hogy muszáj volt magamnak is összeraknom egyet maradék fonalból, amit a fiók alján találtam. Valójában így három kendő készült ugyanezzel a technikával: az egyik egy teljesen fekete darab, ami annyira megtetszett valakinek, hogy megrendelte a képen látható darabot, ami annyira megtetszett magamnak, hogy csináltam még egyet, más színekkel, e gyakorlatilag ugyanilyen fonalakból.

És végezetül 2019 nagy dobása, a mérete szerint is legnagyobb idei projekt és az utolsó elkészült darab:

Ennyi. Találkozunk 2020-ban újabb szörnyekkel és (remélhetőleg) még több pulcsival!