Műhelynapló XVIII.

Megint sok időm volt a műhelyben, amíg sorban álltam a gépekhez :) Egy régi német ékszeres magazinban láttam ehhez hasonló ötletet, és annyira megtetszett, hogy egy kis maradék lemezdarabkából (amit a fémhulladékból halásztam ki...) meg is csináltam. Utóbb kis problémáim lettek azzal, hogy megfogjam a darabot pl. amikor reszelni akartam (a teljes hosszúsága 2,5 cm), de szerencsére végül sikerült megmentenem attól, hogy emiatt teljesen elrontsam :P

Régiből újat

Vagyis: Hogyan mentsük meg kedvenc farmerünket a szétszakadástól?

Mivel a varrótű nem a legjobb barátom, a legegyszerűbb hímzésfajtát használtam, ami csak létezik, de még ez is hagy maga után kívánnivalókat... :S A"hippisítés" mindenesetre jól sikerült, ám korántsem ért véget =P Sok hely van még ezen a farmeron... :)

Liliputi

Íme a legkisebb lánc, amit eddig életemben csináltam:

És megjegyzem, ebben a típusban eddig a legjobban sikerült is. Csodával határos módon előszörre sikerült megtippelnem, hogy ilyen vastag drótból mekkora karikák lennének a legjobbak (ebből a szempontból ez a láncfajta nem a legszerencsésebb, mert pár tizedmilliméter eltérés már túl lazává vagy túl szűkké változtatja). Az egész összesen 2,5 mm vastag, és egyelőre kicsit hosszabb, mint 9 cm. Egyelőre.
S valami ami feldobja kissé a monoton munkát:

A tényleg szép fonatos minta engem valahogy a kelta szegélydíszekre emlékeztet... :) És igen, a cím célzásértékű... :'D

Turbán... Vagy nem

Ugyanaz a lány, akinek a kék sálat csináltam, megint megkeresett, és ezúttal egy turbánszerű fekete sapkát kért tőlem. Most kész van -- már az, amit ebből a feladatból néhány használhatatlan kép és egy túlságosan szűkszavú leírás alapján ki tudtam hozni:

A háttérben pedig ennek a fonalnak egy feldolgozott, de távolról sem kész verziója látható, ami egy sál lesz, nekem (ha elkészül egyáltalán valaha is... Remélem, hogy igen, mert már nagyon szeretném a nyakamon tudni... *.*)
És ha már a turbánnál és a keleties életérzésnél tartunk, a szörnyű fényképeim helyett inkább ezt ajánlom hangulatkeltőnek:

Még egy kendő

Megérte dolgozni a Hollókirálynő-kollekcióval: a kendő része annyira megtetszett valakinek, hogy rögtön kért is tőlem egy ugyanolyat, csak más színben ^^ Így történt, hogy megköthettem egy jó mintát egy kiváló minőségű (és éppen ezért elég drága) fonalból úgy, hogy ezúttal nem nekem kellett finanszíroznom a költséges kis hobbimat :) És minden várakozásom ellenére az elképesztően rugalmas, nem igazán csipkének való fonal a blokkolás után nem ugrott össze, úgyhogy büszkén elkönyveltem, hogy három hét alatt (iskola és ezer más egyéb elfoglaltság mellett) ezúttal egy igazán nagy kendőt sikerült létrehoznom :)

A lánc, ami úgy néz ki, mint egy gerincoszlop

Hát nem?

 Oldalról egyébként sokkal békésebb a fizimiskája: így például inkább egy fonott kosár aljára hasonlít (legalábbis szerintem).

Műhelynapló XVII.

Elérkeztünk az egyik legfélelmetesebb, ugyanakkor leggyönyörűbb metódushoz, az öntéshez. Félelmetes, mert egy több mint 30 cm nagyságú forrasztópisztolyt kell kezelni, amiből a legkisebb mozdulatra félméteres lángcsóva tör elő; és gyönyörű, és aki ezt nem hiszi el, az nézze meg egyszer az olvadt ezüstöt. :)
Igen, az a történelmi pillanat is elérkezett, amikor már ezüstből dolgoztunk, bár ez még kivételes alkalomnak számít, mert a réz állítólag nem önthető könnyen (én ugyanezért nem is próbáltam még). Az öntéshez viszont egy mintadarabot is kellett készíteni - azt rézből - amit meg is tudok mutatni:

És hogy eloszlassam a kételyeket: ez eredetileg egy lemez volt. Sokat szenvedtem, míg bemélyítettem a megfelelő helyeken (főleg belül... Ahhoz speciális szerszám kellett), de azt hiszem, megérte :D

Fekete karnevál

A költészetből és a szónoklattanból tudjuk, hogy általában egy egységen belül az utoljára elmondott dolog esik a legnagyobb súllyal a latba. Éppen ezért hagytam én is a végére a Hollókirálynő-kollekció összes darabját egyben bemutató fényképeket:

Modell: változatlanul a rendkívül fotogén Tadeshi, akinek a profi öltözéke és sminkje nélkül ez az egész nemigen jött volna létre. Ezúton is köszönöm neki az együttműködést :)

Műhelynapló XVI.

A műhelyben töltött "szabadidő" újabb végtermékét láthatjátok alább, ami egy kis ráadásként szintén a Fekete Karnevál-kollekcióhoz lett csapva (s mint később kiderült, nem kis szerencsénkre...): Valójában azonban csak arról volt szó, hogy kipróbáljak egy ötletet, ami lassan hónapok óta motoszkált a fejemben... Ennek megfelelően a darab sajnos elég esetleges és átgondolatlan lett, de a hibák többségét szerencsére sikerült eltüntetnem :) Amit pedig mégsem, szerencsére a fotón az sem látszik... :S
Tehát íme:

Fekete karnevál

Következzék a kollekció csúcspontja: a maszk. 2-es és másfeles vörösréz drótból készült lágyforrasztással, majd fekete zománcfestékkel festettem le.

De hordva még jobban néz ki:

(modell: Tadeshi)

 Bár eredetileg farsangra készült az egész (csak kifutottam az időből...), mindig a Halloween jut eszembe ezekről a cuccokról. Főleg ezért:

Fekete karnevál

Éééééés most...
A vörösfenyő.

 

 http://www.youtube.com/watch?v=ug8nHaelWtc

Éééééés most...

A kalap.

Direkt ilyen boszis. És ha belegondolunk, hogy alig két nap alatt elkészült, megállapíthatjuk, hogy tényleg fejlődöm ^^
És ha már a bosziknál tartunk...

 Ennek az klipnek igazából a grafikája a legjobb, úgyhogy aki nem szereti a német zúzást, az hang nélkül nézze :)

Fekete karnevál

Villámgyors állapotjelentés: az imént elkészült a harmadik darab, a félkesztyű is. Íme:

Előkészületben még egy maszk és egy kalap, de nem tudom, hogy ezekkel kész leszek-e egyáltalán valaha is...
Azért remélem.