Nos, azt hiszem, így több mint egy év kihagyás után illene már leporolnom a port erről a blogról, és átnézni kicsit, mi történt az előző bejegyzés óta...
Igen, a Dalek-készítési képességeimet szinte szürreális magasságokba sikerült fejlesztenem... majd meguntam az egészet. ennyi.
Azt egyébként említettem, hogy volt egy kaméleonom? Jenőnek hívták, és irtó jófej volt...
Így nézett ki, amikor megvettük:
És ilyen volt, amikor egy sajnálatos esemény miatt el kellett ajándékoznom:
Nagyon remélem, hogy az új gazdájánál is olyan gyöngy élete van, mint nálam volt :'(
Egyébként a közelgő télre való tekintettel a rendelkezésemre álló (szintén évekkel ezelőtt beszerzett) irdatlan fonalkupacból lassanként kezdem felfrissíteni a pulcsikészletemet, amit készülnek majd vállalható fotók, megmutatom, ígérem. A többit meg meghagyom a következő bejegyzésre ;)
Tádááá!!!!
VálaszTörlésNagyon szép tarka lett a Lény, nem is mutattál róla nekünk ilyen színpompás képet. Szerintem nyugodtan érdeklődhetsz az új gazdánál, Metud bácsi majd megadja a számát, vagy egyszerűen arra jársz az illető (szín)háza táján.
Na, ide mihamarabb a többi horgolmánnyal is! :)
(A horgolós könyvet máris kezelésbe vettem...)
Puszi!
Tudodki