Ravinala

Figyelem! Ez NEM reklám! Egyszerűen csak találtam egy csodálatos fonalat, és szeretném nektek megmutatni :)
A Plassard Ravinaláról van szó, amiből a Gombolyag magazin mintája alapján horgoltam ezt a kendőt - más kérdés, hogy hónapokkal ezelőtt, de csak most jutottam el a fotózásig, szokás szerint...

Egy kis Doctor Who

Úgy tűnik, legalább a havi egy bejegyzés még megy, szép... Na de most akkor mutatok egyszerre két cuccot is:

Az egyik, a sál, gondolom, nem volt túl meglepő, láthattatok már itt ilyet, de ez most (természetesen) teljesen más, mint az előző lett. Először is az első variáns sokkal kisebb, illetve keskenyebb volt, mint ez. Másrészt a nehéz és hamar nyúló pamutfonalat finom és ultrapuha akrifonalra cseréltem (Himalaya Everyday, ha valakit érdekel), így most már nem csak a jellege sokkal barátságosabb, de a színei is jobban közelítenek az eredetihez (ami mellesleg gyapjúsál volt, de ezt most hagyjuk).

A másik, a zsebből előkandikáló kis kék Tardis-szerű mütyür pedig egy telefontok akar lenni. Technikáját (és anyagát, höhöhö) nézve pontosan ugyanolyan, mint az előző bejegyzésben látható szütyők, és bár mi tagadás, van még mit finomítani rajta (ezért is nincs róla közelebbi kép - még!), azért így elsőre, nulla tervezéssel nem lett olyan rossz.

És hogy egy kicsit érzékeltessem a sál méreteit, itt egy teljesebb kép:

Továbbiak hamarosan! ;)

Tapestry

Azt hiszem, felhagyok annak az ígérgetésével, hogy majd gyakrabban fogok írni, vagy hasonlók. Lassan már nem is tudom, hogy én kergetem a feladataimat, vagy azok üldöznek engem... Mindenesetre új cuccokra sajnos azóta sem volt időm, de a régiségek között turkálva megint találtam olyat, amit nem láttatok még.
A tapestry egy különleges színes horgolástechnika. A trükkje abban áll, hogy az éppen nem használt szálakat a szemeken BELÜL vezeted, és amikor színt váltasz, a futó 2-3 szál közül egészen egyszerűen egy másikkal kezdesz dolgozni. A módszer praktikuma, hogy a szálak különleges tartást adnak a kész anyagnak, ezért aztán akár kosarakat és egyéb, viszonylag merev falú tárolókat is lehet készíteni belőle.
Én azonban nem így tettem, hanem rögtön az első próbálkozásra nekiálltam egy hátizsáknak, természetesen nem más, mint norvég mintás díszítéssel:

A használhatóságtól már csak egy lépés választja el, ez pedig a pánt, ami létezik ugyan, de teherbírásból nagyon rosszul vizsgázott (elsősorban az átgondolatlan kialakítás miatt).

A technika annyira tetszett, hogy más célra (elsősorban a társasjátékokhoz használt jó kétmaréknyi mindenféle dobókockámnak) is készítettem még kisebb-nagyobb szütyőket, magamnak és másoknak is.

Wanderer

Igen, még mindig sokkal ritkábban jelentkezem itt, mint szeretnék, és szégyen-gyalázat, de ismét egy régiséget hoztam. Ennek több oka van: Egyrészt mert mostanában nem alkottam semmi említésre méltót (kivéve egy nagyon csíkos, nagyon hosszú sálat, ami egyrészt nem újdonság, mert már csináltam ilyet többször is, ráadásul ugyanezzel a mintával, másrészt nincs róla fotó, de majd lesz, és a következő tematikus bejegyzésemben majd megjelenik, ígérem), másrészt mert a vizsgaidőszak miatt időm sem nagyon volt semmire. Ez azonban remélhetőleg most változni fog, addig viszont igyekszem megmutatni, amivel még adós maradtam a múltból.

A Journey egy indie videójáték, semmiről nem szól, csak egy kis szövetemberkével ugrálsz a végtelen sivatagban, és azon munkálkodsz, hogy minél hosszabb sálat növessz magadnak. Ahogy ebből az egy mondatból is látszik, én soha nem játszottam vele, de volt egy megrendelőm, aki igen, sőt szerette annyira, hogy a főszereplőt fizikai formában is a birtokában tudhassa. Íme:

És - mivel sejtem, hogy ti, kedves olvasók, éppen ugyanúgy először hallotok erről, mint ahogy nekem is teljesen új volt a téma, amikor ezt a figurát készítettem, viszonyítási alapként álljon itt a játék hivatalos előzetese:

Stuff in the Shell - Fonalba zárt szellem

Emlékeztek még, amikor tavasszal rajongók ezreinek rettegéssel vegyes várakozásával övezve kijött a mozikba a Páncélba zárt szellem? És aztán éppen amiatt lett hatalmas bukta, mert nem tartotta magát elég "hűen" az előképeihez, nekem óriási szerencsém volt, hogy nem láttam előtte az eredetit, mert így viszont nem befolyásolta a film megítélését.
Persze rá is kattantam annak rendje és módja szerint, megnéztem az eredeti '95-ös animét, majd a sorozatot is néztem, amíg bírtam idegekkel, és ebből termett ez a figura, ami elsősorban a sorozatban szereplő kis... háát.... pók-robot-szörny-tank. Ami önálló tudattal bír és beszél.

Egyébként erről a figuráról még annyit, hogy ez lett az első és eddig egyetlen olyan alkotásom, amit ha újra el kellene készítenem, megint ebben a formában, változtatások nélkül készíteném el.

És akkor ha már az ember rendelkezik néhány fajta érdekes robotszörnnyel, mi sem egyértelműbb, mint egymás ellen fordítani őket... Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket! :D

Rémségek kicsiny tára

Létezik egy hely, egy öreg filmszínház, ahol a filmtörténelem legtorzabb, legbizarrabb alkotásait vetítik, minden egyes nap... És ez adott inspirációt arra, hogy újragondoljam kissé az itt felbukkanó monstrumokat, hogy miután évtizedekig mindenki értetlenkedéssel vegyes iszonyattal szemlélte őket, végre szerető gazdára találjanak.

1. Az Űrhalember
Ez a szörny az 1966-os Destination: Inner Space című filmben bukkant fel, és az érdekessége, hogy a stáb a film egyik jelenetében elfelejtette ráadni a szörny bőrébe bújt színészre a lábuszonyait, így az bakancsban rémkedte a főszereplőket. Ez olyan poén volt, amit én sem tudtam kihagyni a saját verziómból. Következzen tehát az űrhalember:

És hogy teljes mértékben átérezhessétek a dolog bizarrságát, íme a RetroShock Filmszínház bemutatója a filmről:

2. A Polipember
Ez a szörny az 1971-es Octaman című audiovizuális borzalomban bukkant fel először. Valójában ő volt az első, akit elkészítettem, nem tud semmit (na jó, megáll a ... az alsó nyúlványain, az valami), csak maga a szörny olyan iszonyatosan, értelmezhetetlenül ocsmány volt a filmben, hogy azt nem lehetett kihagyni. Ráadásul egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy  - bár sok nehezen hihető dolgot meghorgoltak már - ezeket a lényeket még senki sem találta meg előttem, ami azért nagy szó, tekintve, hogy mennyi minden létezik már, az Ördögűző hányós jelentétől elkezdve a cuki, mosolygós horgolt fehérvérsejtekig. Ilyen körítéssel talán még ez a polipszörny sem tűnik annyira bizarrnak:

És a videó róla:

Mindkét verzión akad javítanvaló BŐVEN, és ha valaha rászánom magam, hogy újra elkészítsem őket, biztosan egészen másképpen fogom csinálni. Mindenesetre az eredménnyel még így is elégedett vagyok, tehát - bár nem tudom, mikor - lesznek még szörnyek.

És ismét visszatértem

Nos, azt hiszem, így több mint egy év kihagyás után illene már leporolnom a port erről a blogról, és átnézni kicsit, mi történt az előző bejegyzés óta...

Igen, a Dalek-készítési képességeimet szinte szürreális magasságokba sikerült fejlesztenem... majd meguntam az egészet. ennyi.

Azt egyébként említettem, hogy volt egy kaméleonom? Jenőnek hívták, és irtó jófej volt...
Így nézett ki, amikor megvettük:

És ilyen volt, amikor egy sajnálatos esemény miatt el kellett ajándékoznom:

Nagyon remélem, hogy az új gazdájánál is olyan gyöngy élete van, mint nálam volt :'(

Egyébként a közelgő télre való tekintettel a rendelkezésemre álló (szintén évekkel ezelőtt beszerzett) irdatlan fonalkupacból lassanként kezdem felfrissíteni a pulcsikészletemet, amit készülnek majd vállalható fotók, megmutatom, ígérem. A többit meg meghagyom a következő bejegyzésre ;)