Rémségek kicsiny tára

Létezik egy hely, egy öreg filmszínház, ahol a filmtörténelem legtorzabb, legbizarrabb alkotásait vetítik, minden egyes nap... És ez adott inspirációt arra, hogy újragondoljam kissé az itt felbukkanó monstrumokat, hogy miután évtizedekig mindenki értetlenkedéssel vegyes iszonyattal szemlélte őket, végre szerető gazdára találjanak.

1. Az Űrhalember
Ez a szörny az 1966-os Destination: Inner Space című filmben bukkant fel, és az érdekessége, hogy a stáb a film egyik jelenetében elfelejtette ráadni a szörny bőrébe bújt színészre a lábuszonyait, így az bakancsban rémkedte a főszereplőket. Ez olyan poén volt, amit én sem tudtam kihagyni a saját verziómból. Következzen tehát az űrhalember:

És hogy teljes mértékben átérezhessétek a dolog bizarrságát, íme a RetroShock Filmszínház bemutatója a filmről:

2. A Polipember
Ez a szörny az 1971-es Octaman című audiovizuális borzalomban bukkant fel először. Valójában ő volt az első, akit elkészítettem, nem tud semmit (na jó, megáll a ... az alsó nyúlványain, az valami), csak maga a szörny olyan iszonyatosan, értelmezhetetlenül ocsmány volt a filmben, hogy azt nem lehetett kihagyni. Ráadásul egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy  - bár sok nehezen hihető dolgot meghorgoltak már - ezeket a lényeket még senki sem találta meg előttem, ami azért nagy szó, tekintve, hogy mennyi minden létezik már, az Ördögűző hányós jelentétől elkezdve a cuki, mosolygós horgolt fehérvérsejtekig. Ilyen körítéssel talán még ez a polipszörny sem tűnik annyira bizarrnak:

És a videó róla:

Mindkét verzión akad javítanvaló BŐVEN, és ha valaha rászánom magam, hogy újra elkészítsem őket, biztosan egészen másképpen fogom csinálni. Mindenesetre az eredménnyel még így is elégedett vagyok, tehát - bár nem tudom, mikor - lesznek még szörnyek.