Képes medál - Hogyan készült? Második rész

Tehát ott tartottunk, hogy két elemet összefogtunk egy zsanér segítségével, ami most így néz ki:

Mivel ezúttal sikerült megóvnom a zsanért az összeforrástól, most viszonylag könnyen nyílik a medál, szinte már lötyög... Úgyhogy nemcsak mozgató-, hanem zárszerkezetet is kell rá szerelni.
Ez pedig egy nyelvecske lesz.
Egyszerűen hangzik, ugye? Hát nem az. Akinek nincs kötélből az idegrendszere, az bele se fogjon. Ezzel az egy lépéssel talán több időt eltöltöttem, mint az egész medállal egyben.
Először is vékony drótból meghajtottam az alábbi formát:

Aztán ezt beforrasztottam a helyére, ami a zsanérral szembeni oldalon, a nekünk szimpatikusabb fedélen található.

Akkor még azt hittem, jó ötlet az, ha ez után hajlítom a megfelelő formára, tehát hogy pont bekattanjon a másik fedél alá. Aztán visszaforrasztottam a letört nyelvet. Aztán újra. Aztán meghajtottam, aztán visszatettem, és ez így ment több mint egy órán keresztül. Akkor megadta magát a zsanér is. Visszacsináltam azt is, és megint jött a küzdelem a nyelvecskével...
Akkor lesz jó a zár, ha becsukáskor pattanó hanggal beugrik a másik fedél alá, de ehhez nem kell különösebben összenyomnunk a medált. Ebben az esetben magától nem nyílik szét, de a körmünkkel könnyedén kipattinthatjuk a helyéről és kinyithatjuk. Ez az állapot azonban CSAK akkor következik be, ha a nyelvecske pont csak egy picit, és pont a megfelelő szögben nyúlik a másik fedél alá. Ezt pedig nincs mese, ki kell kísérletezni (nyugis zene nélkül ez szinte lehetetlen...).

Ha azonban ezzel kész vagyunk, már igazán csak néhány apróság van hátra, vagyis a kép rögzítése és a felfüggesztés.
Ezt azonban majd a következő részben mondom el.
Megnyugtató zene: