Képes medál - Hogyan készült? Első rész

Miután rég nem írtam, most egy igazi érdekességet hoztam nektek: egy képes medál elkészültét mondom el, aminek alapján akár ti is elkészíthetitek - igaz, hogy némi forrasztási gyakorlat azért kell hozzá.
Ezenkívül kell még:

Valami, amit zsanérral össze akarunk kapcsolni - jelen esetben ez két medálórának a letört fedele, amit egy ékszerboltos ismerősömtől kaptam.
Drót, fogók, forrasztófelszerelés, vállalkozó kedv, és jó ha van a közelben egy bögre forralt bor vagy forró tea is (A citromfüvet ajánlom - idegnyugtató hatása miatt...). Ha szükséges, hallgassunk hozzá megnyugtató zenét.
Olyan drótot válasszunk, ami úgy is elfér a zsanérnak szánt nyílásban, ha önmaga köré csavarjuk, de azért ne lötyögjön. Esetemben ez a méret a 0,5-ös volt.
Vágjunk le belőle egy pár centis darabot, majd a többit tekerjük köré olyan hosszan, amilyen hosszú zsanért akarunk:

És készítsük elő a zsanér helyét - számomra ez azt jelentette, hogy lereszeltem a régi, törött zsanérok maradványait.

Forrasztás előtt azért ellenőrizzük, hogy a méretek tényleg megfelelőek-e:

Még egy fontos dolgot ellenőrizzünk: a drótpálcának körbe kell forognia  a rugójában, de nem lötyöghet.
Ha mindent jól csináltunk, elkezdhetjük a forrasztást, Reszeljük meg egy kicsit a forrasztandó felületet, mert fémtiszta felületet sokkal könnyebb forrasztani, és használjunk SOK folyósítószert!

Hogy a pálca jól forog-e, azt forrasztás előtt, közben és után rendszeresen ellenőriznünk kell, mert ha a forrasz véletlenül a kettő közé jut, dobhatjuk ki az egészet (én két zsanért rontottam el így....). Ennek kiküszöbölésére sajnos nincs igazi módszer. Igyekezzünk gyorsan és lehetőleg pontosan forrasztani, hogy ne sokat kelljen utólag korrigálni, mert ekkor a legnagyobb az esélye annak, hogy véletlenül a zsanér elemeit is összeforrasztjuk.
Ha túljutottunk ezen a kényes szakaszon, akkor lép be a képbe a medálunk másik fele.
Vágjuk le a pálcából a felesleget ha van, és hajlítsuk formára a végeit a következőképpen:

A drót pont illeszkedjen a felülethez, ugyanis ha túl nagy a rés, azt a hajszálcsövesség elvét követő forrasz nem fogja tudni áthidalni, ha meg szorul a dolog, akkor a zsanér forrasztáskor kipattanhat a helyéről.
Forrasszuk a helyükre a pálca végeit, és ellenőrizzük, hogy működik-e a konstrukció.
Csak egyre vigyázzunk: a lágyforasztásnak számos előnye mellett nagy hátránya, hogy igen kicsi a szakítószilárdsága (főleg ha valaki, például én, még csak oda sem forrasztja rendesen, mert akkor a legkisebb mozdulatra eltörik), úgyhogy ha elkerülhető, ne nagyon cibáljuk a kész darabot.
Még egyre figyeljünk. A forrasztott darab FORRÓ, még akkor is, ha már nem ér hozzá a forrasztópáka vagy láng (ezt sajnos én is elfelejtem néha), úgyhogy soha ne nyúljunk hozzá közvetlenül, csak fogóval vagy csipesszel!
Folytatása következik.