Azaz: Hogy állok pillanatnyilag a pályázatommal?
Annyira sokat nem haladtam, mint reméltem, bár egészen kalandos úton beszereztem egy követ és az a kevés is, amit haladtam, elég látványos. Tehát:
Balra látható (sajnos kicsit homályosan, de még mindig ez volt a legtűrhetőbb kép) a hibátlannak nyilvánított verzió, ami már benne lesz a Nagy Műben - a lánccal együtt, amit jobbára itthon csinálok, hogy ne a műhelyben töltött drága időt húzzam vele (kb. 5 cm-t egy órába telik megcsinálnom, de a művembe becslésem szerint bő másfél méter fog kelleni...) És ami mögötte van...
...az magának a fő motívumnak az egyelőre még csak papíron létező koncepciója. De...
...legalább papíron már létezik :D
Ezután következett a kirakós játék: a papírból kivágott darabkákat addig-addig rendezgetni, amíg az egész rá nem fér egy minél kisebb lemezre:
És akkor eszembe villant a megváltó gondolat. Sosem volt ugyanis túlzott erősségem a szimmetria, de mivel minden ízében szigorúan szimmetrikus darabot találtam ki, szükség volt valami módszerre, ami az ebből fakadó problémákat kiküszöböli. Félretettem hát a kivágott modelldarabokból azokat, amik kevésbé passzoltak az eredeti tervvel (mondjuk az eltéréseket furcsálltam egy kicsit, mert az összes papírmodellt ugyanarról a rajzról kopíroztam), és csak a jobbakat ragasztottam fel a lemezre (újabb cseles praktika a hibaforrások csökkentésére: minél kevesebbszer rajzolsz újra valamit, annál kevésbé deformálódik). Amint kifűrészeltem valamit, csak levettem róla a sablont, felragasztottam máshová, és gyártottam az ugyanolyan darabkákat^^
És most remélem, hogy TÉNYLEG passzolnak egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése