Műhelynapló XIII.

Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a valószínűleg amúgy is eléggé érdektelen SzerszámSzerda ezúttal kivételesen elmarad, helyette viszont egy sokkal érdekesebb és nagyobb kaliberű dolgot hoztam Nektek.
Ismét dizájnfeladatot kaptunk ugyanis, ezt pedig engedélyem van bemutatni itt. Élek is vele :)
A feladat az volt, hogy egy körülbelül tenyérnyi tárgyat tervezzünk, amit szegecseléssel állítunk össze. A "szegecselés" szóra nekem természetesen rögtön valami steampunk ugrott be, persze sok értelme nincs, de legalább jól néz ki - stílusgyakorlatnak megteszi.
Íme a terv:

Meg kell szoknunk, hogy mielőtt belekezdünk valamibe, szinte műszaki rajz pontosságú tervet készítünk. Lehet, hogy munka közben számtalanszor eltérünk még tőle (ahogy én is), de fontos, hogy pontosan ábrázolni tudjuk az elképzeléseinket.

Ezután következik a kivitelezés első fázisa, a darabok előkészítése. Egyelőre az egész inkább valami kirakós játékhoz hasonlít :)

Már itt is nagyon fontos az, hogy pontosan dolgozzunk, bár az ekkor elkövetett hibák később bizonyos mértékig még korrigálhatók (például nem akkora probléma, ha a darabok valamivel nagyobbak a kelleténél - mint nálam -, de ha kisebbre sikerültek, már kezdhetjük is újra), tehát érdemes egy alapul vehető darabot készíteni, amin minden be van jelölve, és az összes többit ehhez viszonyítani, főleg, ha szabad kézzel rajzolt alakról van szó. A pontatlanságok nagy része így kiküszöbölhető.
És következhet egy homályos pillanatomban keletkezett kiegészítő: kiálló csővégek.
Először is húzunk egy csövet. Egy húzóvas és húzófogó segítségével ez könnyen kivitelezhető.

A cső hosszában keletkező illesztést, a "fúgot" összeforrasztjuk

(sajnos a forrasz színe gyökeresen elüt a fém alapszínétől, de ez most szerencsére ráfogható a dizájnra)
Aztán a csövet kicsit továbbhúzzuk, hogy megfelelő méretű legyen, aztán kettévágjuk

És egy trükkös módszerrel meghajtogatjuk:

(A módszer lényege, hogy a csőből kivágunk egy V alakú részt, ez lesz a "könyökhajlat".)
Lábjegyzet: szegény reszelőfám szomorúan tapasztalta, hogy nem kentem a fúrószárat fúrás közben. Szerencsére nem gyulladt ki, de megperzselődött szélű lyukak maradtak rajta néhol, ahol a kenetlen és következésképpen kellően felforrósodott fúrószár belefutott.
Aztán csinálunk neki egy alapot, aminél fogva majd az alaphoz szegecseljük

Aztán a csövecskéket ráforrasztjuk

Ez nagy körültekintést követelő igencsak pepecs munka. A darab nagyon kicsi, tehát a forrasztó lángnak is nagyon kicsinek és koncentráltnak kell lennie, de azért annyira nem, hogy szétolvassza a dolgokat, ami pedig a forrasztási hőmérsékleten bizony nagyon könnyen előfordulhat.
Ha ez sikerült, elkezdhetjük kifurkálni a darabokat, hogy aztán össze tudjuk szegecselni.

Itt is borzasztóan kell figyelni, mert ha csak egy icipicit is elcsúszik a lyuk (ami nálam minden óvintézkedés ellenére sajnos megesett), akkor lőttek a szegecselésnek. Vagy hosszadalmas procedúrával össze kell hozni a furatokat, vagy felvállalja az ember, hogy a szegecs (a "stift") megdől, és mindent kijavíthatatlanul tönkretesz maga körül (ez a legrosszabb), vagy lemondó sóhajjal készít egy új darabot.
De ha minden kész van, és minden rendben van, és mind a három, illetve esetenként öt réteg lemez összevág (ami azért távolról sem egyszerű mutatvány), kezdődhet maga a stiftelés.

Ez annyiból áll, hogy először is elkészítjük a stiftnek való drótot, ami olyan vastag kell hogy legyen, hogy éppen átférjen a furaton (ami mellékesen szólva öt réteg lemez esetén már elég kérdéses szokott lenni), aztán a furatot "süllyesztjük", tehát tulajdonképpen egy fazettát alakítunk ki benne, hogy a stiftnek legyen hová terülnie.Ezután a drótot átfűzzük egy szimpatikus lyukon és levágjuk úgy, hogy mindkét oldalon kb. fél mm lógjon ki (ellenkező estben a szegecs "elfolyik", és kijavíthatatlan szépséghiba keletkezik, de az se jó, ha túlságosan rövid a stift, mert akkor nem fogja kellőképpen kitölteni a rendelkezésére áló helyet, és mozogni is fog), majd kalapáccsal óvatosan mindkét oldalon addig ütögetjük, amíg teljesen el nem lapul (közben pedig vigyázunk, hogy a környező lemezt ne verjük szét). Ez nem túl nehéz munka, de annyira hosszadalmas, hogy tulajdonképpen még mindig nem vagyok kész vele, úgyhogy a csőszegecsre és a csövek beszerelésére, valamint a végső szépítgetésre inkább később térek ki :)