Műhelynapló XXV.

Ez a darab még a nyári gyakorlaton készült. Eredetileg lett volna benne egy kicsi Szent Elégiusz-szobor is, amit viaszból faragtam volna ki, és kiönttettem volna bronzból, de azt már nem volt idő megcsinálni.

Üvöltő nyuszik

Bár sok köze nincs egymáshoz az ékszernek meg a rajzfilmnek, mégis annyira egyszerre bukkantak fel az életemben, hogy nem tudtam nem párhuzamot vonni köztük... :D

SzerszámSzerda

Ezúttal olyan szerszámot mutatok, amit a kár a "Műhelynapló" címmel is elláthatnék, mert az elkészítésük is a tanmenet része volt. A cizellálás ugyanis, amit most tanulunk, sok speciális segédeszközt igényel, amit a jó aranyműves magának készít el.

 Itt láthatók a cizellálás elengedhetetlen kellékei: a szurokgolyó (az is saját gyártmány, tulajdonképpen egy kerek réztál peremmel ellátva), egy faék ami megtámasztja, Kalapáts, beütőszerszámok (poncolók, lásd a lenti képet) és persze kávé (univerzális segédeszköz... :D)

Ezek jelen pillanatban a büszkeségeim. Négy különböző profil van kialakítva (ez annyira nem látszik a képen): egy egyenes, két ívelt és egy felületmélyítő, aminek a két oldalát szintén különböző rádiuszú ívek képezik, hogy jól lehessen vele dolgozni íves vonalak mentén. Én köszörültem-reszeltem-polírozgattam őket, és mint azt már volt szerencsém kipróbálni is, kitűnően funkcionálnak. Kár, hogy az iskola tulajdonát képezik...
Persze a zajszint az előző Szerda óta nem csökkent, de az új technika varázs egyelőre annyira leköt, hogy meg se kottyan, ha hét órán keresztül folyamatosan az egész műhely kalapál. :)

Yorkshire terrier

A tappancsos fülbevalóhoz készült.

Ezüst westie

Az első ezüstmunkám^^

Talált kavics

Ritka a Duna-parton az olyan kavics, aminek ennyire szép fekete a felülete, úgyhogy nagyon örültem, amikor ezt megtaláltam, és azonnal tudtam, hogy valamit kezdenem kell vele. S bár szegény sokkal többre lett volna érdemes, azért ez a kis egyszerű foglalat is jól áll neki. Tanulságos volt elkészíteni - gyakorolnom kell még a tokos foglalást -, de szerintem megérte :)

Pánsíp maradékokból

Egy régebbi ötletem megvalósításának első kísérleteként fogtam egy darab nagyon vastag drótot, és lehengereltem, amilyen laposra csak tudtam. Azzal viszont nem számoltam, hogy az így kapott lemezszalag sokkal szélesebb nem lett, mint a huzal átmérője volt, viszont több, mint tíz méter hosszúságúra nyúlt. O.o Én azonban még ekkor sem adtam fel, és a keskeny kis lemezszalagból nekiálltam csövet húzni. Persze azonnal kiderült, hogy a kis vörösréz csövecske a világon semmire sem jó, de azért én nem akartam kidobni. Így lett belőle végül egy aprócska pánsíp.

 Mondtam, hogy kicsi:

És tényleg cső: