Bigyók

Ezek is a Nagy Mű részei lesznek, csak még nem sikerült nevet találnom nekik...

Level 2

Ismét a kesztyűm a téma, ami most már véglegesen elkészült. Ha ki akarnám számolni, tisztán mennyi időt töltöttem vele szombat déltől ma hajnalig (nincs tévedés, a vonaton fejeztem be), akkor kb.20 óra jönne ki... Kinek sok, kinek kevés. Nekem pont elég.
Tehát most így néz ki:

Amint látjátok, kapott egy kétujjas kiegészítőt, és kicsit hosszabbítottam a passzéján, így igaz télies kesztyű lett belőle. (Hozzáteszem, mostanában már egyre nagyobb szükség is van rá... Sajnos.)

Kesztyű turpisságokkal

Életem első pár saját készítésű kesztyűjét láthatjátok. A fonal és a minta is egyaránt a Barkától származik.
Bár kívülről szerencsére nem látszik rajta, de azért benne van a turpisság: egyrészt nem a passzétól, hanem az ujjaitól kezdtem el kötni, másrészt többszörösen a fonal elvágására kényszerültem a színváltások miatt (persze a végén mégis a színek bizonyultak ravaszabbnak, mert csak nem úgy váltakoztak, ahogyan én azt elterveztem... nem is lett ugyanolyan a kettő). S bár a kép az ellenkezőjéről tanúskodik, természetesen még nincs kész.

Fülbevalók - megint :)

A Pinteresten találtam ezt az ötletet (is...), és gondoltam, ez nem is bonyolult, már meg is csinálom. Aztán persze megszenvedtem vele, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Annyira, hogy először medált akartam csinálni (a franc fog ezzel kétszer vesződni...!), aztán persze mégis megdupláztam. Aztán persze mégis megbántam.

Low quality

Magyarul gyenge minőségű. Erre a gyűrűre ugyanis a fent említett jelzőn kívül csak egy kifejezés illene: Kár bele a gyöngy.

Amúgy hordva (tehát amikor nem látszik a bénázásom a vékony dróttal) sokkal jobban néz ki... :S

Freeform

Erre a sálra egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy magyaros a motívumkincse... Így jár az ember, ha írhorgolás-mintákat válogat orosz oldalakról.
Például ezt:

A változatosság kedvéért - fülbevalók...