Evolúció

Avagy: Hogyan tanultam meg zoknit kötni - három lépésben.

Íme az első próbálkozásom. Egy régi kötős magazinban találtam a mintát, és végül is használható lett, de azért távolról sem tökéletes - vagy mondjam inkább, hogy katasztrofális?
A második (és egyben első toe-up, tehát a lábujjaktól kezdett) párról hiába is tennék fel képet, úgysem látszana rajta sok minden... Ugyanabból a sötétzöld fonalból van, amit az előző párhoz is használtam, és az érdekessége az, hogy a kötésleíráshoz mellékelt táblázat szerint a legkisebb méretet kötöttem meg (csak úgy, próbaképpen), viszont mikor kész lett, kiderült, hogy még rám is majdnem nagy. Mikor a húgom meglátta, az első reakciója ez volt: "Te túlszaporítottad ezt, hogy ennyire elfajzott?" És teljesen igaza volt, mert erre a fél-mamusz-fél-zokni hibridre leginkább a "mutáns monstrum" kifejezés alkalmazható. (A történethez tartozik, hogy azóta ezt a párat a húgom birtokolja - viccből felpróbálta, és megtetszett neki, úgyhogy odaadtam.)

Ez eddig az utolsó, és egyben - szerintem - a legtökéletesebb verzió. Ezt ("Vellamo" zokni) kötöttem meg, és kisebb hibák tömkelegétől eltekintve elégedett vagyok vele.
És bár van még hová fejlődnöm, a zoknikból egyelőre eléggé elegem is lett... :(