Karláncok

http://www.dungeon.hu

99% (a kapocs nem) hand-made, malachittal (felül) és hematittal.

Lolita csipkék

Unalmas volt a délután... :)

Az alsó változat nagyobb, sprődebb és nem olyan szép színű, s bár nyakszalagot is lehetne csináálni belőle, inkább meghagytam kísérleti darabnak. A felső, kisebb verzióból azonban már biztos, hogy csuklószalag lesz :) Már csak egy szalag kéne hozzá, húsvét lévén viszont azt sajnos egyelőre nem tudtam szerezni. Csak azt sajnáltam, hogy a kitűnő fehér csipkefonalamból már nem jön ki még egy ilyen szalag :(

Műhelynapló VI.

Ezúttal két karperecet hoztam, amiken együtt összesen két és fél gyakorlati napig dolgoztam, ami nem csoda, ha megnézzük a laposabbik mintáját:

És ezek a három milliméteres kis bevágások ismétlődnek végig, 16 centiméteren...
Ezek után talán nem csodálatos, hogy a féldomborút már nem akartam túlcifrázni, inkább valami olyan ütős mintát találtam ki, ami elég, ha csak a végén és a közepén van... és (a hibáktól eltekintve...) szerintem sikerült is.

(itt annyira nem látszik, de a két végét úgy alakítottam ki, hogy egy hosszabb "rizsszem" és egy kerek "gyöngy" zárja le.
És mivel sajnos még mindig nem vihetjük haza a produktumainkat, valószínűleg néhány évnyi kallódás után ez is az olvasztóban végzi majd... :( Pedig együtt is milyen szépen mutatnak.

Esetleg...

Ez lehet az első szó, ami valakinek eszébe juthat ezek láttán. Szegény láncok többszöri szétszedés-összerakás után most így néznek ki - hátha ez bizonyul végre az ideális megoldásnak.
Ez volt az alapkoncepció, ami túlságosan nekem sem tetszett, mindenki más viszont habozás nélkül szedett-vedettnek és esetlegesnek találta - minden joggal.

Aztán a piros darabokat kiszedve, és egy másik lánccal szettesítve ez lett belőle:

Persze a piros láncdarabokat sem hagytam veszni :) Azokból meg egy medált csináltam:

Karperec - tanulságokkal

Nem is olyan bonyolult, ilyet simán csinálok én is... - gondoltam, miközben Kricsár Annamáriacsodálatos, hasonló stílusú karpereceit megláttam. Sajnos azonban be kellett látnom, hogy nem olyan nagyot bár, de tévedtem, és ez ráadásul még a karkötőn is többnyire eltüntethetetlen nyomokat hagyott.
Az a legkevesebb volt, hogy maga a karika elkészítése irgalmatlanul sok időt vett igénybe - a kezdés és a befejezés között a legszerényebb becsléseim szerint is több mint egy hónap telt el, ami azonban részben a költözés miatt közbeiktatott nagy szünetnek köszönhető (csak tegnap láttam meg, hogy valami dobozban kallódik, és gondoltam, inkább befejezem), és nyilván részt kap belőle az e technikában való járatlanságom is - a leghorribilisebb viszont, amin majdnem elbuktam, a befejezése volt. Egyrészt csak hosszas keresgélés és próbálgatás után sikerült nyolc olyan gyöngyöt összeszednem, ami rámegy a másfeles huzalra (több szét is pattant közben), másrészt a levágandó drótvégek hosszúságát sem sikerült mindig eltalálnom (harmadrészt pedig le kellene már csiszolni a recéket cseppet sem erre a célra tervezett fogóim csőréről, de ez egy másik bejegyzés lesz majd... ha lesz).

Kígyó

Hogy a keleti horoszkóppal se maradjunk le... :)

Kissé afrikai stílusú karperec felkarra. Nem mondom, kissé merész viselet... Én még nem mertem emberek közé felvenni :) A látszat ellenére egyébként kényelmes.