Itt a tavasz, zöldülnek a Dalekok

Vagy Dalekek?? Általában nagy biztonsággal kisegít a "hogy hangzik jobban"-teszt, de ez inkább sehogy sem hangzik életszerűnek...

Ravinala

Figyelem! Ez NEM reklám! Egyszerűen csak találtam egy csodálatos fonalat, és szeretném nektek megmutatni :)
A Plassard Ravinaláról van szó, amiből a Gombolyag magazin mintája alapján horgoltam ezt a kendőt - más kérdés, hogy hónapokkal ezelőtt, de csak most jutottam el a fotózásig, szokás szerint...

Egy kis Doctor Who

Úgy tűnik, legalább a havi egy bejegyzés még megy, szép... Na de most akkor mutatok egyszerre két cuccot is:

Az egyik, a sál, gondolom, nem volt túl meglepő, láthattatok már itt ilyet, de ez most (természetesen) teljesen más, mint az előző lett. Először is az első variáns sokkal kisebb, illetve keskenyebb volt, mint ez. Másrészt a nehéz és hamar nyúló pamutfonalat finom és ultrapuha akrifonalra cseréltem (Himalaya Everyday, ha valakit érdekel), így most már nem csak a jellege sokkal barátságosabb, de a színei is jobban közelítenek az eredetihez (ami mellesleg gyapjúsál volt, de ezt most hagyjuk).

A másik, a zsebből előkandikáló kis kék Tardis-szerű mütyür pedig egy telefontok akar lenni. Technikáját (és anyagát, höhöhö) nézve pontosan ugyanolyan, mint az előző bejegyzésben látható szütyők, és bár mi tagadás, van még mit finomítani rajta (ezért is nincs róla közelebbi kép - még!), azért így elsőre, nulla tervezéssel nem lett olyan rossz.

És hogy egy kicsit érzékeltessem a sál méreteit, itt egy teljesebb kép:

Továbbiak hamarosan! ;)

Tapestry

Azt hiszem, felhagyok annak az ígérgetésével, hogy majd gyakrabban fogok írni, vagy hasonlók. Lassan már nem is tudom, hogy én kergetem a feladataimat, vagy azok üldöznek engem... Mindenesetre új cuccokra sajnos azóta sem volt időm, de a régiségek között turkálva megint találtam olyat, amit nem láttatok még.
A tapestry egy különleges színes horgolástechnika. A trükkje abban áll, hogy az éppen nem használt szálakat a szemeken BELÜL vezeted, és amikor színt váltasz, a futó 2-3 szál közül egészen egyszerűen egy másikkal kezdesz dolgozni. A módszer praktikuma, hogy a szálak különleges tartást adnak a kész anyagnak, ezért aztán akár kosarakat és egyéb, viszonylag merev falú tárolókat is lehet készíteni belőle.
Én azonban nem így tettem, hanem rögtön az első próbálkozásra nekiálltam egy hátizsáknak, természetesen nem más, mint norvég mintás díszítéssel:

A használhatóságtól már csak egy lépés választja el, ez pedig a pánt, ami létezik ugyan, de teherbírásból nagyon rosszul vizsgázott (elsősorban az átgondolatlan kialakítás miatt).

A technika annyira tetszett, hogy más célra (elsősorban a társasjátékokhoz használt jó kétmaréknyi mindenféle dobókockámnak) is készítettem még kisebb-nagyobb szütyőket, magamnak és másoknak is.

Wanderer

Igen, még mindig sokkal ritkábban jelentkezem itt, mint szeretnék, és szégyen-gyalázat, de ismét egy régiséget hoztam. Ennek több oka van: Egyrészt mert mostanában nem alkottam semmi említésre méltót (kivéve egy nagyon csíkos, nagyon hosszú sálat, ami egyrészt nem újdonság, mert már csináltam ilyet többször is, ráadásul ugyanezzel a mintával, másrészt nincs róla fotó, de majd lesz, és a következő tematikus bejegyzésemben majd megjelenik, ígérem), másrészt mert a vizsgaidőszak miatt időm sem nagyon volt semmire. Ez azonban remélhetőleg most változni fog, addig viszont igyekszem megmutatni, amivel még adós maradtam a múltból.

A Journey egy indie videójáték, semmiről nem szól, csak egy kis szövetemberkével ugrálsz a végtelen sivatagban, és azon munkálkodsz, hogy minél hosszabb sálat növessz magadnak. Ahogy ebből az egy mondatból is látszik, én soha nem játszottam vele, de volt egy megrendelőm, aki igen, sőt szerette annyira, hogy a főszereplőt fizikai formában is a birtokában tudhassa. Íme:

És - mivel sejtem, hogy ti, kedves olvasók, éppen ugyanúgy először hallotok erről, mint ahogy nekem is teljesen új volt a téma, amikor ezt a figurát készítettem, viszonyítási alapként álljon itt a játék hivatalos előzetese: