Zeppelin

Semmi céllal, csak a saját szórakoztatásomra raktam össze ezt a kis Zeppelint. Forrasztást használtam, amit aztán ahol lehetett, reszelővel és csiszolópapírral igyekeztem eltüntetni, mert az ónos lágyforrasztás rézzel nagyon csúnya. Az eredmény:

Egyszerűen zöld

Ismét egy végtelenül leegyszerűsített gyűrű, ezúttal zöld üvegkaviccsal. Sajnos ezzel aztán ki is fogytam a gyűrűbe foglalható méretű kavicsaimból... :)
Azüvegkavics áttetszősége miatt bizonyos szemszögből torzítva megjelenik az alatta lévő drót:

Kis "rózsaablak"

Amíg készítettem, gregorián himnuszokat hallgattam...

Óramű

Végre van mire használnom a sárgaréz fogaskerekeimet... :) Egy órás ismerősömtől kaptam őket, aki egy egész zsebórát szétszerelt nekem, és az összes alkatrészt rám hagyományozta. Az acél fogaskerekekből már összeállítottam egy fülékszert (hamarosan jön a kép is róla...), de mivel ilyenkor a legcélravezetőbb a forrasztás, és az összes (jobban mondva az egyetlen) forraszanyag, amivel bánni tudok, az a szürke ón, a sárgaréz kerekek eddig parlagon hevertek. Nemrég azonban beszereztem a Bronzkerből sárgaréz huzalt, és rájöttem, hogyan lehet átlátszatlan felületekkel elrejteni a forrasztást :) Így jött létre ez a kis steampunk medál, az első darab, amit sárgarézből készítettem.

Virágzó fa

Rengeteg hasonló dolgot lehet látni az interneten, úgyhogy egyszer gondoltam egyet, és nekiláttam én is egy ilyennek. Szerencsére valami rég lebontott izéből rám maradt egy rakás mindenféle virág alakú gyöngy, amiket felhasználhattam hozzá. Az elkészült darab annyira megtetszett a húgomnak, hogy azonnal lecsapott rá, de mivel ő nem hord ékszert, a medál viszont nekem is a szívemhez nőtt, egy idő után kénytelen voltam visszakérni tőle (..)

Pár régi dolog

Ez az érdekes kinézetű medál egy hiba folytán keletkezett. Egy egyenes "lapot" akartam hajtogatni, ami egy másik kavics foglalata lett volna, és menet közben derült ki, hogy az illető foglalatot nem lehet megcsinálni, vagy legalábbis én képtelen vagyok rá. De mivel már akkor (ez is a tavaly nyári széria származéka) az újrahasznosítás nagy híve voltam, nem akartam hagyni kárba veszni a félkész foglalatot. Elhatároztam hát, hogy a "lapot" félkörbe hajlítva, magcsinálom a fenti medált. Mint látjátok, a dolog sikerült, de nem kis szenvedések árán... A szó legszorosabb értelmében foggal-körömmel (meg persze fogókkal...) dolgoztam, ami sajnos meg is látszik a dróton (akkor még nem volt szokásom, hogy hajlítás után lecsiszoljam a darabot...). De az eredmény mindenért kárpótolt.

Ismét egy példa egy annyira jó alakú kavicsra, amit nagy felelőtlenség lett volna hagyni elkallódni a Duna partján... :) A sematikus, minimalista foglalat terveim szerint szintén az alakot hivatott kiemelni.
Más téma viszont, hogy miután több-kevesebb munkával befoglaltam őket, valahogy mind a kettő elkallódott az idők során :(

Bogyó-bagázs

A DeviantArton találtam ezt az állítólag japán eredetű leírást, és kipróbáltam.
Többször is.

Egy hasznos segítőtárs

Ha valaki forrasztásra adná a fejét, igen nagy hasznát veheti, ha növeszt egy harmadik kezet. De mivel ez az esetek túlnyomó többségében nem kivitelezhető, érdemes valamilyen egyszerűbb megoldást választani.
Például elmehet az ember a hobbielektronika-szaküzletbe, hogy 2500 forintért harmadik kéz néven kapható, nagyítóval és krokodilcsipeszekkel felszerelt segédeszközt vásároljon - de el is készítheti magának otthon.
Alapvetően, ha keveset akarunk bajlódni, harmadik kéznek elegendő egy szilárd alapra forrasztott drótdarab, a végén egy krokodilcsipesszel (ez az elgondolás egy modellezőfórum egyik topikjából származik). Ám felvetődött egy másik ötlet is, ami már két csipeszt, sőt egy nagyítót is tartalmazott. Én, mivel szeretem az extremitást, ez utóbbit választottam, pláne hogy használaton kívüli nagyítóm még volt is otthon.
És íme az eremény:

A nagyító kerete köré erősítettem az ónozott acélhuzalból álló "karokat", ezek végére pedig egy-egy krokodilcsipeszt forrasztottam. Az egész egy masszív lakkozott keményfa talpon áll (otthon találtam elfekvőben, szép korong alakú, a közepén lyukkal, tehát a célnak tökéletesen megfelel. Hogy eredetileg mi célt szolgálhatott, arról máig fogalmam sincs), bár ez a képen sajnos nem látszik. Mivel a karok elég merevek, sok macerával jár helyesen beállítani őket, de ha egyszer sikerült, kitűnő szolgálatot tesz - nem nagyon tudom, mit kezdtem volna e nélkül néhány darabom forrasztása közben.

Itt éppen egy steampunk stílusú fülékszer készül kifuserált zsebóra-alkatrészekből.

Rosie's

Ez a nyakék létrejöttét többszörös véletlennek köszönheti. Az első ezek közül, hogy az egyik ismerősöm a kezembe nyomott néhány acél- és fekete színű láncot, hogy nem tud velük mit kezdeni. A második, hogy a kész terveket és az éppen elkezdett láncot meglátta a húgom, és megkérdezte, hogy a tervezett hatszögletű elemek helyett nem muatna-e jobban, ha négyszögletű lenne. Ez a tanács aztán egy saját Byzantine Web variációt eredményezett :)
Először az volt a tervem, hogy az egész nyakék végig láncból fog állni, de már az öt elemből álló darab is olyan sok drótot fogyasztott és olyan nehéz is lett, hogy inkább lemondtam róla, és a hiányzó részeket szatén szalaggal pótoltam.
Hozzá kell tennem, hogy ezek a véletlenek csak az utolsó löketet adták a nyakékhez, valami hasonlóan extravagánsat már régóta tervezgttem :)

Királylánc

Byzantine, más néven királylánc. Mondták már nekem róla, hogy a színvilága egy horrorfilmhez hasonlít... :) Ami persze teljesen véletlen, mert én csak felhasználtam a kedvenc színeimet.

Horgoltak

Előre bocsátom, ezeket nem én csináltam, hanem édesanyám. Tudok ugyan horgolni, de nem nagyon (vagy mondjuk inkább úgy, hogy nagyon nem) szeretek, ilyeneket meg aztán pláne nem. Azonban szeretem őket, mert nagyon jól néznek ki (sokkal jobban, mint a képeken, de sajnos amikor fotóztam őket, választanom kellett: a képek vagy színhibásak lettek, vagy értelmezhetetlenül homályosak).

(Ez utóbbi a személyes kedvencem.)



Ezt, bevallom, soha nem mertem felvenni, pedig nagyon etszik - igazából a mérete volt az, ami aggasztott (a fülbevalóalap lehet viszonyítási pont, az minden képen ugyanakkora).

Nem kell mindent túlcifrázni...

A leggyakrabban persze ezt nem tartom be, de van, hogy valahogy nincs kedvem a legszükségesebbnél nagyobb drótmennyiséget felhasználni.

Itt a forma adta magát... Ez a kavics egyébként szintén a Duna-partról származik.

Ez pedig úgy született, hogy az asztalom ritkábban használt részén, az általános kallódásban, egymás mellé sodródott egy régi üvegkavics és egy szintén régi, a legkezdetlegesebb szériámból való gyűrű. Így találtam meg őket, és jött az ötlet, hogy egyesíteni kellene a kettőt, de mivel a régi gyűrű már nagyon vacak volt, inkább csináltam egy teljesen újat ugyanazzal a konstrukcióval. Ráadásul ez még állítható is lett :)

Csillagok, csillagok...

Azaz két pár csillagos fülbevaló a lánckorszakomból. Íme:

Ez az egyik legrégebbi láncjellegű darabom. Eredetileg a keretre a csillagok körül nem lett volna szükség, de a készítés során kissé elvétettem a láncszemek méretét, és mind a két csillag összelöttyedt, így azonban a keret megtartja őket.

Sajnos a képen is látszik, hogy ennek a párnak sem éppen a legjobb a tartása, de még mindig sokkal erősebbek, mint az előző pár :) Az a technika, amivel készültek, eredetileg egy láncszemekből álló dodekaéder elkészítési útmutatójának a részét képezte (egy fülbevaló a dodekaéder egy oldalát tenné ki). Az ötletet a M.A.I.L.-en találtam, de mivel a teljes testet elkészíteni sem türelmem, sem drótom nem volt (meg hát mit is kezdenék egy ilyen dodekaéderrel?), csak ez a pár fülbevaló lett belőle.

Fibula

Ez a fibula eredetileg medálnak készült. Az alapkoncepciót itt is az interneten találtam, de az elkészítése során - szokás szerint - szembesültem pár dologgal, amik miatt kisebb változtatásokat kellett eszközölnöm az eredeti formán. Így történt, hogy a keletkezett darab még csak nem is hasonlít az eredetihez, és ráadásul a funkciója is megváltozott.

Két kavicsos medál

A nagyobbik csak hozzávetőleg, a kisebbik egészen lapos. A vékony drótot, ami tartja, úgy csavartam fel, hogy megcsináltam egy részt a kereten, átvezettem és máshol csináltam tovább (tehát - jó esetben - az egést csavarás egy drótból áll), így lett stílusosan összevissza és jól tartó :) 

Sárkány

Eddigi drótos pályafutásom legnagyobb (szó szerint is...) darabját látjátok itt, sajnos nem a legjobb minőségű képen (ezeket a csavart darabokat nagyon nehéz fotózni). A terv pillanatok alatt megszületett, de három napig tartott, mire az - ehhez gyakran csak nyomokban hasonlító - elképzelésekből elkészült a Nagy Mű.
Az első napon először is konkrétabb formába kellett öntenem kalandos elgondolásaimat, ki kellett találnom, hogy is nézzen ki valójában, aztán elkezdtem a fejétől. Mivel a forrasztás hasznos képességének ekkor még nem voltam birtokában, enélkül kllett valahogy megoldanom, hogy összeálljanak és úgy is maradjanak az alkatrészek. Ez volt talán a legnehezebb az egészben.Az elején a darab még semmire sem hasonlított - négy vékony szál és pár darab félig formára hajlított vastagabb drót kusza szövevényén kívül. Aztán mikor a lgnehezebb résszel (akkor még így gondoltam...) kész lettem, nagyjából vége is lett a napnak.
A második napon következtek a szárnyak. Akkor derült ki, hogy valójában a neheze itt kezdődik, de nem ám a dolog bonyolultsága miatt, hanem mert meg kellett küzdeni azzal a mérhetetlen mennyiségű unalommal, ami a jobb szárny (azt csináltam meg először) lapockától számított első harmadában rám támadott, és mindenképpen abba akarta hagyatni velem a munkát. Úgy tűnt, hogy a becsavart rész nemhogy hosszabb nem lesz, de egyenesen rövidül - végül csak nagy mennyiségű zene hatására voltam képes befejezni ezt a részt.
A harmadik napon már csak a farok volt hátra. Első ránézésre a szárny borzalmai után ez is unalmasnak tűnt, de a készítés közben szerencsére kiderült, hogy egyáltalán nem az. Ezt a gyöngyös megoldást ugyanis ekkor próbáltam ki először, és az újdonság varázsa a végéig kitartott... :)
A kész darab természetesen óriási sikert aratott mindazok körében, akiknek megmutattam. Megérte bajlódni vele :)

Ami késik, nem múlik... :)

Néhány nappal húsvét előtt kezdtem el ezt a tojást, azt hittem, hogy vasárnapra, legfeljebb hétfőre kész lesz, de alighogy kész lettem a vázzal (a kacskaringós motívumok keretét összeforrasztottam, és forrasztva van a tojásformát kiadó keret alja is), rá kellett jönnöm, hogy ezt bizony nem lehet pár nap alatt összedobni. Nem elég, hogy a vékony drótot a vastagra csavargatni rendkívül unalmas, de ráadásul még lassú is. Főleg amikor már a gyöngyök is közrejátszottak... :S Szóval, ha jól emlékszem, csak bő egy hónappal húsvét után lettem kész vele. Nem baj, lesz húsvét jövőre is... :)

Színes láncok

Ezt a két láncot többszínű drótokból kombináltam össze - ennek többek között az is oka volt, hogy a második láncnál már kezdtem kétségeejtően kifogyni fekete drótom utolsó maradványaiból is. Az ezüstszínű rész viszont sajnos nikkelből van - méghozzá nem másból, mint néhány gemkapocsból. Ezek rozsdamentesek, jól mutatnak és ráadásul nagyon olcsón hozzájuk lehet jutni, egyetlen hátulütőjük az anyaguk (nikkelt tilos kereskedelmi forgalomba hozni, mert sokan allergiásak rá - szerencsére én nem).

Lánctechnika: Half persian 3 in 1 (tutorial: M.A.I.L.)

Lánctechnika: Hoodoo

Két lánc - mintha találtam volna

Ezt a két láncot szintén tavaly nyáron készítettem, de valahogy elkallódhattak, mert csak nemrég találtam meg őket hirtelen, mikor átrendeztem a műhelyemet.

Ez az elegáns a byzantine (Magyarországon ötvöskörökben királylánc néven is ismert) technikával készült. Sokat bajlódtam vele, mert eleinte - amikor a szélső gyöngyök még nem kerültek bele - valahogy nagyon hülyén állt.

Két lánc, amúgy frissibe'

Ezt a láncot igazából még tavaly nyáron kezdtem el, de valahogy nem fejeztem be, és csak nézegettem azt az 5 centis darabot - eddig. A lánctechnika, amivel készült, angolszász körökben a Jens Pind linkage 5 nevet viseli (lásd: M.A.I.L.), itt Magyarországon élőben még eddig nem nagyon láttam ilyet.
Közelről így néz ki:

Ezt a technikát pedig a DeviantArt-on talált ötlet alapján én magam fejlesztettem ki.Az történt ugyanis, hogy találtam képet egy nagyon szép láncról, és én is szerettem volna olyat csinálni. Tutorialom azonban nem volt hozzá, ezért neki kellett látnom kitalálni valahogy, hogy is van ez. Két és fél napi kínkeserves vesződés után jött létre a fenti verzió, ami viszont már csak nyomokbn hasonlít az ötletadó lánchoz.

Kavicsok

Talán hihetetlennek hangzik, de egy kavicsos folyópart (már ha a vízszint felett van, és ez most nem az az időszak... :S ) igazi kincsesbánya tud lenni - ahogy azt az alábbi két példa mutatja.

Elképzelésem sincs, hogy ez miféle ásvány lehet (hát igen, ez a hátránya, ha valaki ellenőrizetlen helyekről szerzi be a készleteit... ja, ha valaki tudja, megmondhatná), de annyira gyönyörű és az alakja is olyan tökéletes, hogy szinte könyörgött, hogy hazavigyem. 

Ez pedig egyszerűen csak nagyon jól nézett ki, így hát hazavittem. Annyira nélkülözött minden szabályosságot, hogy nem is lehetett volna máshogy befoglalni.

Maradványok a spirálkorszakomból :)

Ezt a két medált kavicsmaggal még tavaly nyáron, a kezdeti időkben készítettem. Egészen véletlenül hozzájutottam egy nagy halom alumíniumhuzalhoz (ami még ma sem fogyott el...), és a deviantarton talált ékszerek láttán jutottam el idáig. Egy idő után azonban mintha kezdett volna még nekem is túl sok lenni a spirál meg a csiga rajta, másoknak meg aztán pláne, úgyhogy egy idő után le is álltam vele.

Ígéret szép szó...

Ezért megosztom veletek elsőként a legegyszerűbb műhelytitkomat...
Alapelvem, hogy ha választhatsz hogy megveszel-e valamit, vagy inkább megcsinálod magadnak, válaszd az utóbbit. Így biztos lehetsz benne, hogy az a valami teljességgel megfelel az igényeidnek, úgy működik, ahogy akarod, százszázalékosan testreszabható - és ráadásul gyakran sokkal kevesebbe is kerül.
Ezért aztán a barkácsboltokban megvásárolható dobozköltemények helyett én is nekiláttam, hogy elkészítsem  a saját verziómat.
Nem szeretem a halat, de szerencsére a családban vannak halkedvelők, akik révén hozzájuthattam pár igen praktikus szardíniásdobozhoz. Ezekből lett aztán egy ötemeletes, zárható kacattároló dobozcsoda.

Elkészítése rendkívül egyszerű, bárki könnyedén megcsinálhatja otthon.
Hozzávalók:
- doboz, a tetejével együtt (ebből válaszfalak lesznek a doboz belsejében)
- ragasztó (forrasztani sajnos lehetetlen, legalábbis nekem eddig nem sikerült)
- kifuserált olló, sniccer vagy bármi, amivel méretre vágod majd a tetejét
- vonalzó és karctű (nem létfontosságú, de jó, ha van kézközelben)

Miután alaposan (nemcsak tisztító, hanem főképp szagtalanító célzattal) elmostuk a dobozt és a tetejét is, mérjük meg a doboz mélységét, a tetejét pedig vágjuk fel olyan széles csíkokra, amilyen mély a doboz (nálam ez 1,5 cm volt, de persze ez márkánként változó lehet).

A fogantyúra már nem lesz szükség. A többi részt aszerint vágjuk fel, hogy mennyi válaszfallal és hogyan akarjuk felosztani a dobozunkat.

Már csak annyi van hátra, hogy a válaszfalakat a doboz belsejébe ragasszuk. Figyeljünk arra, hogy függőlegesen álljanak, és ne görbüljenek összevissza.
A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.

Ha tetőt is akarunk csinálni a dobozunknak, fogjunk egy másik dobozt, és vágjuk le a peremét közvetlenül ott, ahol elkezd kiszélesedni. Így megfordítva ez illeszkedni fog a doboz pereméhes, és megakadályozza például, hogy beporosodjanak a mütyürjeink.

Jó szórakozást! :)

És forrasztani is megtanultam :)

Hát igen, ez is eljött végre... Két medál, amit - kissé félve bár -, de be merek itt mutatni. Mindkettő ónozott acéldrótból készült (ne kérdezzétek, hogy jutottam hozzá... XD), forrasztóónnal és pákával. A kocka két délutánomba került, a másik (amiről magam sem tudom egészen pontosan, hogy mit ábrázol, pedig én találtam ki... *no comment*) csak egy délelőttömet vette el. (Kicsit sajnáltam is, hogy nem többet, mert az elmúlt napok hidegében nagyon kellemes volt a páka mellett melegedni...)

Néhány apróság

Hogy lássátok, a drótot nem csak fogókkal lehet kezelni, íme egy kínai csomós nyaklánc, amit a körmöcske-technikával készítettem - drótból.

Ez a gyűrű a spirál-korszakomból származik :)

És ha már távoli kultúrák, legyen itt egy kis kelta is (szintén ez utóbbi periódusból).

Egy régiség

Ezt még tavaly nyáron készítettem, (azt hiszem) saját találmányú technikával - legalábbis máshol még nem nagyon láttam ilyet. A kő benne pedig a Duna-partról származik. (Mit tesz az, ha az ember jó helyen lakik... Nyáron több kiló mindenféle kavicsot összeszedtünk, persze a legtöbből nem lett semmi, de még így is egy csomót megcsináltam, többnyire medálnak. Majd jönnek azok is - már amelyikről készült fénykép.)

Keine Sorge!

Ezt a kisembert a húgomnak készítettem. Egyszerű, hajlított 1,5-es vörösréz drót, bőrszalagon. Az ötlet a fler.cz cseh drótékszer-webshopból származik.

Kötögetéseim - ízelítő

Ha már a bevezetőben megígértem, bemutatom az eddigi dolgaim közül az arra legérdemesebbeket.

Ez volt talán a legelső nagyobb arányú projektem. Eredetileg nem párnának indult, hanem mappaborítónak. Az ezzel a funkcióval járó követelményeknek azonban kezdett nagyon hamar nem megfelelni. Nem tartotta magát, csúszkált, túl bőnek bizonyult, meg egyéb bajai is voltak (persze mit vártam egy kötött borítótól... ). Egyetlen előnyeként viszont elkönyvelhettem, hogy számtalan csodáló pillantást vont magára... :)

Aztán meguntam, hogy kényelmetlen, és csak a baj van vele, és egy ráérős pillanatomban átszabtam díszpárnának. A felirat a gerincén még borító korából maradt.

Ez a sál eddigi életem messze legnagyobb munkája, nem csak a szó legszorosabb értelmében (több mint 2 méter lett), hanem dekoratívságát és az elkészítéséhez szükséges időt tekintve is. Január 10-én kezdtem ugyanis neki,és csak május elejére fejeztem be - de megérte a fáradozást, számomra legalábbis mindenképpen.
A maradék (ötödik és hatodik gombolyag) fonalból már készül a sapka hozzá, a kötéstechnikát pedig hamarosan megtaláljátok a Barka kötősulijában.