Műhelynapló XXV.

Ez a darab még a nyári gyakorlaton készült. Eredetileg lett volna benne egy kicsi Szent Elégiusz-szobor is, amit viaszból faragtam volna ki, és kiönttettem volna bronzból, de azt már nem volt idő megcsinálni.

SzerszámSzerda

Ezúttal olyan szerszámot mutatok, amit a kár a "Műhelynapló" címmel is elláthatnék, mert az elkészítésük is a tanmenet része volt. A cizellálás ugyanis, amit most tanulunk, sok speciális segédeszközt igényel, amit a jó aranyműves magának készít el.

 Itt láthatók a cizellálás elengedhetetlen kellékei: a szurokgolyó (az is saját gyártmány, tulajdonképpen egy kerek réztál peremmel ellátva), egy faék ami megtámasztja, Kalapáts, beütőszerszámok (poncolók, lásd a lenti képet) és persze kávé (univerzális segédeszköz... :D)

Ezek jelen pillanatban a büszkeségeim. Négy különböző profil van kialakítva (ez annyira nem látszik a képen): egy egyenes, két ívelt és egy felületmélyítő, aminek a két oldalát szintén különböző rádiuszú ívek képezik, hogy jól lehessen vele dolgozni íves vonalak mentén. Én köszörültem-reszeltem-polírozgattam őket, és mint azt már volt szerencsém kipróbálni is, kitűnően funkcionálnak. Kár, hogy az iskola tulajdonát képezik...
Persze a zajszint az előző Szerda óta nem csökkent, de az új technika varázs egyelőre annyira leköt, hogy meg se kottyan, ha hét órán keresztül folyamatosan az egész műhely kalapál. :)

SzerszámSzerda

Ezúttal is egy saját készítésű szerszámot mutatok, aminek a létrejöttében nem kevés szerepet játszottak a múltkor bemutatott domborítószerszámok. E heti szerszámunk a ramsalni:

Tulajdonképpen egy lapátkáról van szó, amivel az összegyűlt fémhulladékot lehet összegyűjteni. S bár az enyém kisebb és sekélyebb is a megszokottnál, azért az enyém, én csináltam és nagyon büszke vagyok rá^^

SzerszámSzerda

Eljött az idő, amikor a műhely, ahol dolgozok, szépen átváltozik ezüstműves-, illetve kovácsműhellyé (megfelelő zajszennyezéssel körítve...), s ennek kapcsán rögtön két szerszám került előtérbe - a kalapácson kívül persze, de arról már beszéltem -, bár ezek inkább a nevük miatt érdekesek.


A képen egy ankni és a hozzávaló punznikészlet látható.
A punzni egy domborítószerszám, tulajdonképpen egy gömbből áll, ami nyéllel van ellátva, hogy ne guruljon el, és nagyobb ütőerőt lehessen vele kifejteni. Az ankni tulajdonképpen a punzni ellentéte: egy homorú gömbfelület, amibe beleteszik a lemezt, és a punzni és egy kalapács segítségével addig ütik, amíg csengő hangot nem ad (ez jelenti azt, hogy a lemez felvette a gömbszelet alakját). Elmés szerszám, és (főleg a punzni) nagyon sokoldalúan felhasználható. Például, ha híján van az élelmes ötvös a  sokféle speciális kalapács valamelyikének, és olyan nagyobb lemezt kell domborítania, ami nem fér bele az ankniba, csak elővesz egy punznit, és feldomborítja azzal (én próbáltam, sokkal kényelmesebb, mint kalapálni :D). És hogy mit lehet vele csinálni többek között - az kiderül a jövő héten :)

Műhelynapló XXIV.

Hosszú hajtás, sok túlóra és némi idegfeszültség árán végre sikerült túljutnom fémműves pályafutásom eddigi legjelentősebb művén, ami néhány napon belül hivatalosan is a nagyközönség elé lesz bocsátva: ma fél tizenegy körül elkészült az Ifjú Alkotók Kiállítására szánt pályaművem, és attól függetlenül, hogy a múlt héten bekövetkezett egy abszolút mélypont, ami több elrontott foglalattal kezdődött és azzal ért véget, hogy eltörtem azt a nagyon speciális követ, amit kalandos úton sikerült beszereznem és talán mondanom sem kell, hogy pótolhatatlan volt - tulajdonképpen elégedett vagyok vele. A formák a vártnál sokkal szebbre sikerültek, a törött követ műgyantával pótoltuk, és ez a kis csalás olyan jól sikerült, hogy a keletkezett fekete pótlást többen is kőnek nézték :) Hiánytalanul és időre kész lett az a borzalmasan vékony, 106 cm lánc is, ami a hátsó applikációt tartja, és számos osztálytársam értetlenkedő csodálkozását kivívta :D Az itt következő képek sajnos még nem teljes pompájában mutatják szegényt, de már elég jól látszik rajtuk, hogy mi is volt tulajdonképpen a szándékom, amikor nekikezdtem ennek az egésznek, és amint a tárlóba kerül, sokkal jobb és látványosabb képeket hozok majd róla, ígérem :)

Műhelynapló XXIII.

Csak a szokásos állapotjelentéssel jövök :) Így álltam ma reggel negyed 9 körül:

 Ezen a képen a homlokrész elemei kifűrészelve és megreszelve láthatók, tehát már csak formára kell hajlítani és össze kell forrasztani őket :)

Ezen a képen már megmutatkozik a valódi alakja (egyébként fél 4 körül készült), és láthattok rajta egy teljesen váratlanul, félig-meddig szükségből odatervezett elemet is. Sajnos a tavaszi szünet éppen kettévágja az elkészítésére szánt időt, de addig is, amíg nem jutok el a műhelybe, csinálhatom a láncot... :S

Műhelynapló XXII.

Azaz: Hogy állok pillanatnyilag a pályázatommal?
Annyira sokat nem haladtam, mint reméltem, bár egészen kalandos úton beszereztem egy követ és az a kevés is, amit haladtam, elég látványos. Tehát:

Balra látható (sajnos kicsit homályosan, de még mindig ez volt a legtűrhetőbb kép) a hibátlannak nyilvánított verzió, ami már benne lesz a Nagy Műben - a lánccal együtt, amit jobbára itthon csinálok, hogy ne a műhelyben töltött drága időt húzzam vele (kb. 5 cm-t egy órába telik megcsinálnom, de a művembe becslésem szerint bő másfél méter fog kelleni...) És ami mögötte van...

...az magának a fő motívumnak az egyelőre még csak papíron létező koncepciója. De...

...legalább papíron már létezik :D
Ezután következett a kirakós játék: a papírból kivágott darabkákat addig-addig rendezgetni, amíg az egész rá nem fér egy minél kisebb lemezre:

És akkor eszembe villant a megváltó gondolat. Sosem volt ugyanis túlzott erősségem a szimmetria, de mivel minden ízében szigorúan szimmetrikus darabot találtam ki, szükség volt valami módszerre, ami az ebből fakadó problémákat kiküszöböli. Félretettem hát a kivágott modelldarabokból azokat, amik kevésbé passzoltak az eredeti tervvel (mondjuk az eltéréseket furcsálltam egy kicsit, mert az összes papírmodellt ugyanarról a rajzról kopíroztam), és csak a jobbakat ragasztottam fel a lemezre (újabb cseles praktika a hibaforrások csökkentésére: minél kevesebbszer rajzolsz újra valamit, annál kevésbé deformálódik). Amint kifűrészeltem valamit, csak levettem róla a sablont, felragasztottam máshová, és gyártottam az ugyanolyan darabkákat^^
És most remélem, hogy TÉNYLEG passzolnak egymáshoz.

Műhelynapló XXI.

Kis kitérő: Mivel a pályamunkámmal való bíbelődés miatt teljesen kiment a fejemből, kis késéssel tudom csak bemutatni egy teljesen funkcionális doboz tetejét:

Maga a doboz teljesen szabványos és dísztelen, egyedül a tetejének a díszítése különbözteti meg a csoportban készült többi doboztól. Különlegessége viszont, hogy mivel funkcióval bír - cizellőrszerszámokat fogunk tartani benne - sikerült kiharcolnunk, hogy majdan hazavihessük őket :)

Műhelynapló XX.

Kedves naplóm, ma sok vérrel-verítékkel és rengeteg reszelő-és smirglivonással végre sikerült egy olyan darabot előállítanom, amit szégyenkezés nélkül beleépíthetek majd a pályamunkámba. Íme: ^^

Ezt a tökélyt persze nehéz küzdelem előzte meg, a vállalható, de kisebb szépséghibával rendelkező darabok lassan ellepik a polcomat... (..)

Műhelynapló XIX.

Elérkezett a történelmi pillanat (újból :S), mikor hozzáláttam egyik legnagyszabásúbb (de még megvalósítható) tervem végrehajtásához. A műhelyben kiírtak egy pályázatot, szóval az elkövetkező naplóbejegyzésekben ennek a kisebb-nagyobb (többé-kevésbé elrontott) vázlatait fogjátok látni. Egyelőre nem árulom el, mi lesz belőle a végén, de nyugodtan találgathattok =P Segítségül elárulom, hogy az azóta jó huszonöt centis mini láncom is ennek a részét képezi majd.
Az első valamirevaló (merthogy több vállalhatatlan verzió már ezelőtt létrejött) vázlat pedig ez:

Eredeti rendeltetésére sajnos nem alkalmas, mert többrendbeli hibák (például az összevissza hajtogatott, szétolvasztott drót) csúfítják el, de mivel avatatlan szem számára ezek nem feltűnőek, és amúgy a forma sokkal jobbra sikeredett, mint ahogy azt képzelni mertem volna, bátorkodtam egy hajtűt készíteni belőle (amivel aztán generáltam is egy óriási hibát a kellős közepébe.... :S)
A formavilág legfőbb ihlető forrása pedig ez volt:

Műhelynapló XVIII.

Megint sok időm volt a műhelyben, amíg sorban álltam a gépekhez :) Egy régi német ékszeres magazinban láttam ehhez hasonló ötletet, és annyira megtetszett, hogy egy kis maradék lemezdarabkából (amit a fémhulladékból halásztam ki...) meg is csináltam. Utóbb kis problémáim lettek azzal, hogy megfogjam a darabot pl. amikor reszelni akartam (a teljes hosszúsága 2,5 cm), de szerencsére végül sikerült megmentenem attól, hogy emiatt teljesen elrontsam :P

Műhelynapló XVII.

Elérkeztünk az egyik legfélelmetesebb, ugyanakkor leggyönyörűbb metódushoz, az öntéshez. Félelmetes, mert egy több mint 30 cm nagyságú forrasztópisztolyt kell kezelni, amiből a legkisebb mozdulatra félméteres lángcsóva tör elő; és gyönyörű, és aki ezt nem hiszi el, az nézze meg egyszer az olvadt ezüstöt. :)
Igen, az a történelmi pillanat is elérkezett, amikor már ezüstből dolgoztunk, bár ez még kivételes alkalomnak számít, mert a réz állítólag nem önthető könnyen (én ugyanezért nem is próbáltam még). Az öntéshez viszont egy mintadarabot is kellett készíteni - azt rézből - amit meg is tudok mutatni:

És hogy eloszlassam a kételyeket: ez eredetileg egy lemez volt. Sokat szenvedtem, míg bemélyítettem a megfelelő helyeken (főleg belül... Ahhoz speciális szerszám kellett), de azt hiszem, megérte :D

Műhelynapló XVI.

A műhelyben töltött "szabadidő" újabb végtermékét láthatjátok alább, ami egy kis ráadásként szintén a Fekete Karnevál-kollekcióhoz lett csapva (s mint később kiderült, nem kis szerencsénkre...): Valójában azonban csak arról volt szó, hogy kipróbáljak egy ötletet, ami lassan hónapok óta motoszkált a fejemben... Ennek megfelelően a darab sajnos elég esetleges és átgondolatlan lett, de a hibák többségét szerencsére sikerült eltüntetnem :) Amit pedig mégsem, szerencsére a fotón az sem látszik... :S
Tehát íme:

Műhelynapló XV.

Megvan a maga haszna annak is, ha az ember anyaghiányban és időtúltengésben szenved egyszerre... :) Amíg nem tudja azt csinálni, ami a feladat, csinálhatja azt, amit szeretne^^

Műhelynapló XIV.

Beláttam, hogy a steampunk monstrum, amit elkezdtem, túl nagy falat számomra, és bár végül is kész lett, sajnos mindenben kielégíti a "siralmas" fogalmát. Úgyhogy inkább majd ezt adom be:

Műhelynapló XIII.

Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a valószínűleg amúgy is eléggé érdektelen SzerszámSzerda ezúttal kivételesen elmarad, helyette viszont egy sokkal érdekesebb és nagyobb kaliberű dolgot hoztam Nektek.
Ismét dizájnfeladatot kaptunk ugyanis, ezt pedig engedélyem van bemutatni itt. Élek is vele :)
A feladat az volt, hogy egy körülbelül tenyérnyi tárgyat tervezzünk, amit szegecseléssel állítunk össze. A "szegecselés" szóra nekem természetesen rögtön valami steampunk ugrott be, persze sok értelme nincs, de legalább jól néz ki - stílusgyakorlatnak megteszi.
Íme a terv:

Meg kell szoknunk, hogy mielőtt belekezdünk valamibe, szinte műszaki rajz pontosságú tervet készítünk. Lehet, hogy munka közben számtalanszor eltérünk még tőle (ahogy én is), de fontos, hogy pontosan ábrázolni tudjuk az elképzeléseinket.

Ezután következik a kivitelezés első fázisa, a darabok előkészítése. Egyelőre az egész inkább valami kirakós játékhoz hasonlít :)

Már itt is nagyon fontos az, hogy pontosan dolgozzunk, bár az ekkor elkövetett hibák később bizonyos mértékig még korrigálhatók (például nem akkora probléma, ha a darabok valamivel nagyobbak a kelleténél - mint nálam -, de ha kisebbre sikerültek, már kezdhetjük is újra), tehát érdemes egy alapul vehető darabot készíteni, amin minden be van jelölve, és az összes többit ehhez viszonyítani, főleg, ha szabad kézzel rajzolt alakról van szó. A pontatlanságok nagy része így kiküszöbölhető.
És következhet egy homályos pillanatomban keletkezett kiegészítő: kiálló csővégek.
Először is húzunk egy csövet. Egy húzóvas és húzófogó segítségével ez könnyen kivitelezhető.

A cső hosszában keletkező illesztést, a "fúgot" összeforrasztjuk

(sajnos a forrasz színe gyökeresen elüt a fém alapszínétől, de ez most szerencsére ráfogható a dizájnra)
Aztán a csövet kicsit továbbhúzzuk, hogy megfelelő méretű legyen, aztán kettévágjuk

És egy trükkös módszerrel meghajtogatjuk:

(A módszer lényege, hogy a csőből kivágunk egy V alakú részt, ez lesz a "könyökhajlat".)
Lábjegyzet: szegény reszelőfám szomorúan tapasztalta, hogy nem kentem a fúrószárat fúrás közben. Szerencsére nem gyulladt ki, de megperzselődött szélű lyukak maradtak rajta néhol, ahol a kenetlen és következésképpen kellően felforrósodott fúrószár belefutott.
Aztán csinálunk neki egy alapot, aminél fogva majd az alaphoz szegecseljük

Aztán a csövecskéket ráforrasztjuk

Ez nagy körültekintést követelő igencsak pepecs munka. A darab nagyon kicsi, tehát a forrasztó lángnak is nagyon kicsinek és koncentráltnak kell lennie, de azért annyira nem, hogy szétolvassza a dolgokat, ami pedig a forrasztási hőmérsékleten bizony nagyon könnyen előfordulhat.
Ha ez sikerült, elkezdhetjük kifurkálni a darabokat, hogy aztán össze tudjuk szegecselni.

Itt is borzasztóan kell figyelni, mert ha csak egy icipicit is elcsúszik a lyuk (ami nálam minden óvintézkedés ellenére sajnos megesett), akkor lőttek a szegecselésnek. Vagy hosszadalmas procedúrával össze kell hozni a furatokat, vagy felvállalja az ember, hogy a szegecs (a "stift") megdől, és mindent kijavíthatatlanul tönkretesz maga körül (ez a legrosszabb), vagy lemondó sóhajjal készít egy új darabot.
De ha minden kész van, és minden rendben van, és mind a három, illetve esetenként öt réteg lemez összevág (ami azért távolról sem egyszerű mutatvány), kezdődhet maga a stiftelés.

Ez annyiból áll, hogy először is elkészítjük a stiftnek való drótot, ami olyan vastag kell hogy legyen, hogy éppen átférjen a furaton (ami mellékesen szólva öt réteg lemez esetén már elég kérdéses szokott lenni), aztán a furatot "süllyesztjük", tehát tulajdonképpen egy fazettát alakítunk ki benne, hogy a stiftnek legyen hová terülnie.Ezután a drótot átfűzzük egy szimpatikus lyukon és levágjuk úgy, hogy mindkét oldalon kb. fél mm lógjon ki (ellenkező estben a szegecs "elfolyik", és kijavíthatatlan szépséghiba keletkezik, de az se jó, ha túlságosan rövid a stift, mert akkor nem fogja kellőképpen kitölteni a rendelkezésére áló helyet, és mozogni is fog), majd kalapáccsal óvatosan mindkét oldalon addig ütögetjük, amíg teljesen el nem lapul (közben pedig vigyázunk, hogy a környező lemezt ne verjük szét). Ez nem túl nehéz munka, de annyira hosszadalmas, hogy tulajdonképpen még mindig nem vagyok kész vele, úgyhogy a csőszegecsre és a csövek beszerelésére, valamint a végső szépítgetésre inkább később térek ki :)

Műhelynapló XII.

Rengeteg nonfiguratív gyakorlat és a gyűrűmérő után, ami azért jelentős időt elvett a műhelyben töltött életünkből, most ismét egy kicsit "dizájnosabb" feladat, egy levélbontó kés megoldásával jelentkezem. Bár a forrasztása távolról sem tökéletes, és a díszítéseken sem ártana finomítani, funkcióját tekintve semmi kívánnivalót nem hagy maga után. Tökéletesen felbontja a lezárt borítékot, sőt az ember még akár a kezét is elvághatja vele, ha nem elég óvatos. Kár, hogy vissza kell vinnem a műhelybe...

Műhelynapló XI.

Sajnos nem filigrán még a szó igazi, szakmai értelmében, de már majdnem olyan... Keményforrasztási gyakorlat, ahogy én értelmeztem.

Műhelynapló X.

Magam is meglepődtem rajta kissé, de annyira hamar kész lettem ma a műhelybéli tennivalókkal, hogy gyakorlatilag a fél napot azzal töltöttem, amivel akartam:

És talán a konszolidált háttérből már kitaláltátok, hogy ezeket haza is vihettem, fülbevaló lesz belőlük.

Műhelynapló IX.

A "Hann Sebestyén T.M." feliratot fogjuk kirakni belőle úgy hogy mindenki csinál egy (vagy kettő) betűt. Két napig tartott, mire elkészült, de megérte :)