Az a legkevesebb volt, hogy maga a karika elkészítése irgalmatlanul sok időt vett igénybe - a kezdés és a befejezés között a legszerényebb becsléseim szerint is több mint egy hónap telt el, ami azonban részben a költözés miatt közbeiktatott nagy szünetnek köszönhető (csak tegnap láttam meg, hogy valami dobozban kallódik, és gondoltam, inkább befejezem), és nyilván részt kap belőle az e technikában való járatlanságom is - a leghorribilisebb viszont, amin majdnem elbuktam, a befejezése volt. Egyrészt csak hosszas keresgélés és próbálgatás után sikerült nyolc olyan gyöngyöt összeszednem, ami rámegy a másfeles huzalra (több szét is pattant közben), másrészt a levágandó drótvégek hosszúságát sem sikerült mindig eltalálnom (harmadrészt pedig le kellene már csiszolni a recéket cseppet sem erre a célra tervezett fogóim csőréről, de ez egy másik bejegyzés lesz majd... ha lesz).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése