A régi szovjet órák legendásan hosszú életűek. Ez a példány azonban, amit a fáskamránkban, egy ősrégi szekrény mélyén találtam (még az előző tulajdonos, egy idős házaspár hagyatékából), már annyira egyedien értelmezte az idő és az időmérés fogalmát, hogy nem tartottam érdemesnek megtartani...
És ráadásul csúnya is volt, meg irdatlanul hangosan ketyegett - de csak akkor, ha egy bizonyos pozícióba állítottad, és ez független volt a felhúzásától.
Ezzel a kinézettel meg pláne nem nagyon ragaszkodtam hozzá...
...tehát leműtöttem valahogy a hátlapját. A látvány minden magamfajta steampunk-érzületű ékszermániásnak sokat ígér... :)
És nem is csalódtam *.*
Azaz végül valamennyire mégis, mert szegényből meglehetősen kevés fogaskerék került elő... Igaz, hogy a főtengelyt nem is sikerült teljesen szétszednem. Találtam viszont eszméletlenül cuki sárgaréz anyacsavarokat meg egyéb alkatrészeket, amiknek örültem...
Ez az óriásrugó például nem tartozik közéjük.
Végeredményben azonban nem bántam meg az akciót :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése